2017. augusztus 28.

Epilógus

2017. április 15. | Bahreini versenyhétvége 

Hallgatnom kellett volna Lewis-ra, amikor azt mondta, hogy megterhelő lesz az arab szigetországba utazás. Ugyan az időmérő és a futam naplementébe csúszik, a levegő meglehetősen forró és párás. Rövid ujjú ruhában is fojtogató volt.
A Mercedes garázsában ülve valamelyest elviselhető volt a tomboló hőség; az autók fékjeit szárazjéggel hűtötték a megfelelő hőmérsékletre. Jómagam is egy igencsak fagyos ásványvizet szorongattam, leginkább kínomban. A pocakomban lakó hercegnő félpercenként olyan rúgásokkal hívta fel magára a figyelmem, hogy kis híján lefordultam a székről. Mindenórás kismamaként merész húzás volt egy ilyen utat bevállalni, de mindig is szerettem a kihívásokat.
A csapattagok sürögtek-forogtak a kocsik körül, én pedig már alig vártam, hogy elkezdődjön az időmérő edzés. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, milyen is lehet egy mesterséges fénnyel megvilágított pályán a verseny.
Mielőtt beült volna az autóba, Lewis odajött hozzám s egy puszit lehelt a szám sarkába. Fülig vörösödve elsuttogtam egy Sok siker!-t, aztán felvette a tűzálló maszkot és a sisakot. Szemeiben elszántság csillogott, amikor rám mosolygott. A zsigereimben éreztem, hogy megszerzi az első rajtkockát.
A kvalifikáció első és második felében úgy is tűnt, meglesz a pole pozíció, ám az utolsó részében a csapat új tagja, Valtteri Bottas 23 ezreddel megverte a háromszoros világbajnokot. A garázs egy emberként ünnepelt, hiszen idén először állhat majd fel a Mercedes az első két rajtkockára. Valtteri, a tőle megszokott higgadtsággal, de mégis boldogan mondott köszönetet a csapatnak, hiszen életében először indulhat a pole-ból.
Miután elkészültek az interjúk, a képek és a hivatalos sajtótájékoztató is lezajlott, visszamentünk a szállodába. Lewis eltűnt a fürdőben, én pedig tárcsáztam a szobaszervizt. Ebéd óta egy falatot sem ettem, ennek köszönhetően a kis pocaklakó valósággal járatott rugdosott a hasfalamba. Negyed óra és jó néhány erősebb rúgást követően, a pilóta ölében ülve fogyasztottam el a vacsorát.
- Biztos lányunk lesz? A rúgásai akár egy kisfiúnak - támasztotta meg állát a vállamon, miközben a hasamra simította kezeit. - Ezer százalék. Az orvos alaposan megnézte az ultrahangképet, hátha megtréfált minket a kicsi. Rózsaszínben fog úszni az egyik vendégszoba.
- Már alig várom - érintette ajkait a fülem mögötti érzékeny részhez, amitől jóleső borzongás futott végig rajtam. Mosolyom hamar az arcomra fagyott; kibírhatatlan fájdalomsorozat ért utol, amihez a magzatvíz elfolyása is csatlakozott. Tekintetem kétségbeesetten fonódott össze Lewis elhomályosodott íriszeivel. - Kezdődik!

*

Egész éjszaka vajúdtam; rettenetesen fáradt voltam, akárcsak a pilóta. Hiába mondtam neki, hogy nyugodtan menjen vissza a lakosztályba és pihenje ki magát a futamra, hajthatatlan volt. Mindenáron apás szülést akart, köldökzsinór elvágással és fürdetéssel egybekötve. A szülésznő folyamatosan figyelte, milyen gyakoriak a fájások s hogy mekkorára tágult ki a méhszáj. 
Napfelkelténél pörögtek csak fel igazán az események. Kis híján zsibbadásig szorítottam Lewis kezét, miközben nyomtam. Arcomon úgy folytak végig az apró izzadságcseppek, mintha a szakadó esőben feküdtem volna.
- Még egy nyomás és megvagyunk - szólalt meg a nővér, aki végig asszisztált a szülésnél. Furcsálltam, hogy nem a doktornő jelzett, de ő éppen azon volt, hogy ne fulladjon meg a kislányunk a köldökzsinórtól, ami a nyaka köré tekeredett. Miután felsírt, nekem is és az újdonsült apukának is könny szokott a szemébe. - Gratulálok! Mr Hamilton, szeretné elvágni a köldökzsinórt?
- Igen, szeretném - hebegte a férfi, amint megtörölte az arcát. A fürdetést követő percekben nem győztem gyönyörködni a rózsaszín takaróba bugyolált csöppségben. Nem érdekelt, hogy a bőrszíne kreol volt s nem fehér, mint az enyém. Egyszerűen tökéletes volt azokkal a hatalmas, sötétbarna íriszekkel és göndör hajjal, amit az édesapjától örökölt. - Annyira de annyira szeretlek...!
- Szeretném elkészíteni a karszalagot, amihez szükségem van a kicsi lány nevére - simított végig aprócska arcán a nővér, mire összenéztünk a világbajnokkal. Pár pillanatnyi csendet követően megszólalt. - Norma Lillian Hamilton.
- Köszönöm - biccentett mosolyogva a hölgy, én pedig felvontam a szemöldököm. - Marilyn Monroe hatással volt rád?
- Különleges nevet szerettem volna adni annak a nőnek, aki ugyanúgy megdobogtatja a szívem, mint az édesanyja - csókolt meg lassan és szenvedélyesen. Miután elhúzódott, beletúrt a hajába. - Tudom, kissé nyálasan hangzott. Megértem, ha nem tetszik vagy túl giccses... Szólhatok a nővérnek, hogy írja át.
- Ne...! A Norma Lilian tökéletes... Akárcsak a viselője - leheltem egy puszit a kislány arcára. Szempillái valóságos árnyékot vetettek orcájára. Göndör fürtjei kikandikáltak a sapka alól, ahogy az apukájának szoktak. Elvigyorodtam. - Le sem tagadhatod, hogy Norma a te lányod.
- Eszem ágában sincs ilyet tenni - vette a karjaiba az édesdeden alvó babát, aki hatalmasat szusszantott a pilóta homlokcsókját követően.
Könnyeim megállás nélkül gördültek lefelé arcomon. Bele sem mertem volna gondolni abba, hogy egyszer egy autóversenyző gyermekének fogok majd életet adni. Egy olyasvalakinek, akit évekig ki nem állhattam. De, a Sors már csak ilyen. Kifürkészhetetlen, hogyan és milyen személyeket sodor egymás karjaiba.

Sziasztok!
Ezennel vége a Roar első évadának 😄 Igen, jól olvashatjátok 😀 Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de már nem szerettem volna húzni-vonni a sztorit 😉😊 A második évad szereplőit már megtalálhatjátok a Szereplők menüpontban 😉 Nagyon szépen köszönöm a támogatást, amit ezalatt az idő alatt kaptam 😍 Örülök, hogy valaki a történet által szerette meg Lewis-t 😊 Remélem, a következő sztoriban is találkozom új olvasókkal és leendő rajongókkal 😀 Köszönöm az előző részhez érkezett 3 kommentárt - Dius, Lili és Tami 💖 -, illetve BellaLili-nek is az állandó bátorítást 💘! Nem tudom, mikor lesz Prológus, mozgalmas hetem lesz... A jövő hetem is még tele van titokkal... Igyekszem valamikor debütálni a Budapest extrákkal című fikcióval 😁! További szép estét, élvezzétek a nyár utolsó napjait 💗! Pusszpáá evribádii,
Macy

2017. július 31.

09.

There Are Worse Things I Could Do
2 hónappal később...

Aggódó tekintetek vettek körben a kórteremben, amitől kezdtem frusztráltnak érezni magam. Az infúzió lassan csöpögött mellettem, jobb kézfejemen egy branül ékeskedett. Nem emlékeztem, hogyan kerültem kórházba. Legfőképp az nem rémlett, miért. Az utolsó emlékem az az, ahogy megetetem a néhány hónapos tigriskölyköket. Ezt követően teljes képszakadás.
- Hogy érzed magad? - kérdezte Naya, miközben leült mellém és szorosan magához ölelt. Felsóhajtottam. - Rosszul. Hányingerem van.
- Az orvos azt mondta, ez normális a te állapotodban - mosolyodott el, nekem pedig felszaladt a szemöldököm. A húgom kuncogva a hasamra simította a kezét. - Nemsokára nagynéni leszek!
Elkerekedett szemekkel mértem végig a körülöttem levőket. Egy emberként mosolyogtak, az ikrek tekintete talán könnyes is volt. Megráztam a fejem.
- Az nem lehet. Én... Terhes? Nem, ez valami félreértés... Biztosan összekeverték egy másik lánnyal a leleteim. Tegnap megint alig ettem, szinte semmit... Biztosan ezért kerültem ide - dőltek belőlem a szavak, megállás nélkül. Nayara megforgatta a szemeit. - Az ingadozó súlyod miatt rendszertelen a menstruációd, igaz?
Aprót biccentettem, majd a szám elé kaptam a kezem. Lassan két hete késik... A naptáram szerint. Amióta rendszertelenül étkezem, kimaradoztak a vörös napok. Ettől függetlenül nem eshettem teherbe, hisz védekeztünk a pilótával. De, mi van akkor, ha esetleg elszakadt vagy lejárt az óvszer felhasználhatósági ideje?! Egyikőnk sem nézte meg...
- Szólunk az orvosnak, hogy felébredtél. Később még benézünk - simított végig a vállamon Eduardo, a többiek pedig kórusban s fülig érő vigyorral elköszöntek. Képtelen voltam megszólalni. Lehetetlennek tűnt, hogy bármit is mondjak. A kórterembe belépő doktornak sem tudtam köszönni; még mindig döbbenten meredtem takaróval borított hasamra. - Lousie, mostantól jobban oda kell figyelned magadra. A kicsi ugyan még egészséges, de ha így elhanyagolod az étkezéseket, nemcsak magadat bántod, de őt is. Beteggé válhat. Tudom, még korai megkérdeznem... Szeretnéd megtartani a babát?
Egyből a fehér köpenyes felé kaptam a fejem. Mégis hogy kérdezhet ilyesmit? A szívem szakadna meg, ha el kellene vetetnem a kicsit. Mindig is sarlatán dolognak tartottam az abortuszt. Egyszerűen borzasztó és undorító eljárás.
- Természetesen - vágtam rá azonnal, a doki pedig bólintott egyet s elhagyta a szobát. Az ablak felé fordulva utat engedtem könnyeimnek. Túl sok minden zúdult rám az elmúlt percekben. Épphogy lehunytam szemeim, megcsörrent a telefonom. Szipogva magamhoz vettem a készüléket. A kijelzőn villogó név láttán elfogott a kétségbeesés. Lewis. - Ne most!
Egy határozott mozdulattal kikapcsoltam a mobilt. Egyelőre nem szerettem volna beszélni vele. Ha, minden biztossá válik, megfogja tudni. Addig semmiféleképpen sem.

*

Pár héttel később... | 2016. október

Bátran kijelenthetem, hogy a várandóság meghozta az étvágyam. A nap 24 órájában ennék; a múlt éjszaka is képes voltam felkelni és megenni a vacsoramaradékot. Nayara és a szüleim, illetve az alapítvány dolgozói nem ismernek rám. Legnagyobb meglepetésemre, senki sem kérdezett az apa kiléte felől.
Egy ember azonban még nem tudott mindezekről. Ahogy az étvágyam jött, úgy osont el a bátorságom. A szívem már a terhességem legelső pillanatában telefont ragadt volna s tárcsázta volna Lewis-t, ám az eszem még várakozott. Mindenről beszélgettünk az elmúlt napokban, hetekben... Kivéve arról, hogy hamarosan apa lesz. Túl a 13. héten lassan esedékessé vált az a halogatott hívás.
Egy bögre, gőzölgő kakaó és a mobilom társaságában ültem ki a szobám erkélyére. Miután vettem egy nagy levegőt, megkerestem a világbajnok nevét és elindítottam a hívást. Néhány kicsöngés után felvette.
- Kezd gyanússá válni, hogy szinte minden nap beszélünk - hangja derűs volt, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra. Pár perc erejéig elővettem a szarkasztikus énem. - Ha zavarok, letehetem. Van sokkal izgalmasabb dolgom is, mint egy sztárpilótával csevegni. Majd' elfelejtettem... Gratulálok az 50. győzelmedhez!
- Köszönöm. Ezek szerint, figyelemmel kísérted az eseményeket - vonta le a következtetést, miközben én elfogyasztottam a kakaóm egy részét. - Igen, az egész hétvégét végig izgultam. Bár, a szívem mélyén éreztem, hogy felesleges.
- Évtizedek óta versenyzem, mégis minden egyes versenyen van bennem némi izgalom. Szerintem, ez teljesen normális - reagált a mondatomra; a háttérben ajtónyílásra lettem figyelmes. - Túl sokat beszéltünk rólam. Mesélj, mi van veled?
A jókedvemet azonnal szorongás és idegesség váltotta fel. Alsó ajkamba harapva tologattam ide-oda a bögrét az asztalon.
- Eduardo szabadságra küldött, így kicsit unalmasak a mindennapjaim. Nayara igyekszik programokat szervezni, de neki ott a tánc... Nekem maradt a tv, a zene és az olvasás - egy szóval sem említettem meg, miért vagyok itthon lassan 1 hónapja. - Nemsokára látjuk egymást, ugye?
- Holnap délután landolok Mexikóban - a levegőt szaporán kezdtem szedni, kis híján leszédültem a székről. - Ha van kedved, találkozhatnánk.
- Persze, semmi akadálya - vágtam rá gondolkodás nélkül s lenéztem a hasamra. Alig láthatóan, de növekedett. Nagyot nyelve felsóhajtottam, majd végigsimítottam a pocakomon. - Valamit mondanom kell, személyesen.
- Megijesztesz, valami baj van? - kérdezte aggodalmasan, mire könny szökött a szemembe. A manóba, rettentő érzékeny vagyok, már most. Mi lesz később? - Bajnak nem baj, legalábbis számomra nem az. Holnap elmondok mindent, nem telefonon szeretném.
Még beszéltünk egy keveset, aztán megszakítottuk a vonalat. Lábaimat magam alá hajtogatva meredtem a házunkkal szemben lévő parkra. El sem hiszem, hogy annyi átvergődött és álmatlan éjszaka után végre elmondhatom Lewis-nak, hogy nemsokára nemcsak az unokahúgára, hanem a saját gyerekére is vigyázhat.

*

Torkomban jókora gombóccal szálltam ki anya mellől, miután leparkolt a megbeszélt étterem előtt. Pulóveremet minél lejjebb húzva haladtam a bejárat felé, miközben hátrafordulva intettem egyet a sofőrömnek. Lábaimat mintha betonba öntötték volna, úgy cövekeltek le a pilótát meglátván. Most már nincs visszahátrálás!  Szedd össze magad, Cox!
Hajamba túrva közelítettem meg az asztalt, ahol Lewis várt rám. Azonnal felpattant a helyéről, arcon csókolt s kihúzta a székem. Fülig vörösödve foglaltam helyet, majd levettem a sapkám. Rettentő zavarban éreztem magam.
- Csodásan nézel ki - dicsért meg pár perc néma csend után, én pedig elmosolyodtam. A kicsi pont akkor rúgott egyet, mikor meg akartam szólalni. Elfojtottam a feltörni készülő nyögést. - Köszönöm. Kicsit összekaptam magam az utóbbi hónapokban. Többet eszem, mint régen és nem bánom.
- Ezt örömmel hallom. Tényleg, elképesztően gyönyörű vagy - alsó ajkamból lassan ömölhetett volna a vér, annyira belemélyesztettem fogaim. - De, nem hiszem, hogy erről szerettél volna személyesen beszélni velem.
- Nem, tényleg nem erről van szó - kortyoltam bele a narancslevembe, aztán lepillantottam a pocakomra. - A helyzet az, hogy... Babát várok. 3 hónapos.
Lewis szemei elkerekedtek, akárcsak ajkai. Mellkasa szabálytalanul emelkedett fel s le, ujjai kis híján szétroppantották a poharat. Fogalmam sem volt arról, hogy örömében reagált-e így, vagy dühében. Semmi se tudtam leolvasni arcáról.
- Megértem, ha nem szeretnéd vállalni, egyedül is megoldom valahogy. Keresek másodállás, vagy ilyesmi - kezdtem bele félénken, mire rendezte vonásait és a kezemért nyúlt. Szája széles mosolyra húzódott, tekintete elhomályosult. - El sem tudod hinni, mennyire boldog vagyok. Természetesen mindenben támogatlak titeket, ez nem is kérdés.
Hatalmas kő esett le a szívemről. Nem hittem volna, hogy a világbajnok ilyen pozitívan fogadja majd a hírt. Sőt.
- Költözz hozzám, Monaco-ba - nyögte ki pár pillanat múlva, én pedig a meglepettségtől majdnem lefordultam a székről. Csak tátogtam és pislogtam, mint hal a szatyorban. Az agyam teljesen leblokkolt. - A közelemben akarlak tudni téged és a babát is.
Szóhoz sem jutottam. Őszintén szólva, még sosem kellett ilyen nehéz döntést meghoznom. Kétségbeesetten meredtem a pilóta sötétbarna szemeibe. Hogyan döntsek? Nemcsak magamra, hanem a családomra és a barátaimra is gondolnom kell.
- Az evés után elmondom, hogy döntöttem - böktem ki közel negyed óra múlva, Lewis pedig megértően bólintott egyet.

Sziasztok!
Sikerült befejezni a fejezetet, így azonnal közzé is teszem 😀 Köszönöm BellaLili segítségét, illetve a kétségbeesett bejegyzésemhez érkezett 3 kommentárt - Lili, Dius és Petra -, nagyon megörültem, hogy van értelme írnom 😊 Igyekszem az Epilógussal, aztán lesz egy dizájn csere és lassan felkerül az új sztori fülszövege... Már alig várom 😁 További szép napot, vigyázzatok magatokra ebben a forróságban 😉 Pusszpáá evribádii,
Macy

2017. július 25.

Érdemes folytatni?

Sziasztok!

Hetek óta kint van a 8.fejezet, azonban magasról rá van tojva.😌 Ennyire rossz lett?😟 Esetleg ne fejezzem be ezt a történetet, hanem vágjak bele az újba?😕 Pötyögjétek ide, a bejegyzés alá, mi legyen!😊 Sokat segítene, mert én is szeretnék haladni a továbbiakkal és nem egy helyben toporogni 😕

Macy

2017. július 4.

08.

Sziasztok!
Hivatalosan is leérettségiztem - múlt szerdán kaptam meg a bizonyítványom😃 -, rendesen megdolgoztam érte😁💪 Mostantól van időm a történetekkel foglalkozni😊 Ha már a történeteknél tartunk... Átgondoltam az Újonc a gyárban-t és arra jutottam, hogy nem az lesz a következő sztori😊 Egy másik történethez több ötletem van, először azt írom meg s csak utána barangolnánk a brackley-i rengetegben😊 Szerencsére még időben gondoltam át, a design és a fülszöveg cseréje előtt😊 Tudom-tudom, beharangoztam már... Ne haragudjatok!😔 Szóval, a következő történet címe Budapest extrákkal😃 A fülszöveg megírás alatt, így arról még nem nyilatkozom😊 Köszönöm az előző részhez érkezett 1 kommentárt Diusnak, illetve a 3 pipát s BellaLili segítségét💕 1 fejezet...😊 A rész képe nem véletlenül ilyen... +18😊 Aki nem bírja az ilyesmit, nyugodtan ugorja át a fejezet első felét😊😏 További szép napot és jó olvasást kívánok💖
Pusszpáá evribádii, 
Macy

Valószínűleg a rendszertelen étkezésemnek köszönhetően olyannyira összeszűkült a gyomrom, hogy pár falatnál több nem ment le a torkomon. Az éhségemet szerencsére sikerült csillapítani, ám az adagom inkább egy kisgyerekéhez hasonlított, mintsem egy felnőttéhez. Térdeimet a mellkasomig felhúzva raktam le a villát a kezemből, mire Lewis rosszallóan megcsóválta a fejét. Lesütöttem a szemem.
- Ne mondj semmit - kértem halkan s lassan elnyúltam az ágyon. Lábaimmal kis híján lerúgtam a tálcát, melyen a pilóta üres és az én, salátával teli tányérunk volt. Kínos nevetés hagyta el ajkaimat. - Egy rakás szerencsétlenség vagyok. Nem is értem, mit láttál meg bennem.
- Olyan butaságokat beszélsz - sóhajtott fel, majd lerakta a tálcát a szőnyegre s fölém tornyosult. Szívem majdnem kiugrott a helyéről, ahogy benyúlt ideiglenes pizsama felsőm alá. Tökéletesen kitapinthatta a bordáim. Undorító vagyok. - Én elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Noha zavar, hogy megfeledkezel az étkezésről... De, nem akarlak megváltoztatni. Biztos vagyok benne, hogy nem is tudnálak.
Szavak nemigen jöttek a számra, inkább cselekedtem. Karjaimat Lewis tarkója köré fontam, ő pedig teketóriázás nélkül megcsókolt. A fejem búbjától egészen a lábujjaimig bizsergés fogta közre testem. Ellenkezni nem akartam s nem is tudtam.
Amint észbe kaptam, már meztelenül feküdtem a hófehér takarón. A világbajnok apró harapásokkal és puszikkal borította be a nyakam, illetve a melleim közti ösvényt.
- Gyönyörű vagy, Louise - hajolt a fülemhez és a fogai közé csíptette a fülcimpám. Nyöszörögve vergődtem izmos teste alatt. Ugyan nem először láttam félmeztelenül, de rendesen felizgatott. Minden egyes porcikám kiabált érintéséért. Alig halhatóan felnyögtem. - Fogalmad sincs arról, mit váltasz ki belőlem.
- Áruld el! - biztatott, miközben lejjebb tolta a bokszerét. Alsó ajkamba harapva körberajzoltam az iránytűt ábrázoló tetoválását. - Valami olyasmit, amit eddig még sosem éreztem. Eleinte kiábrándító volt, ahogy loholtál utánam... Most viszont nem zavar... Sőt. Szomorú lennék, ha nem így történtek volna a dolgok közöttünk.
- Ezt örömmel hallom - csókolt meg ráérősen s mielőtt még jobban belemelegedtünk volna, a bőröndjéhez sietett. Felvont szemöldökkel méregettem a kezében lévő borítékot, melyen a nevem virított, hatalmas betűkkel. Amikor felbontottam a fehér papírost, elakadt a lélegzetem. - 2 teljes hét Barbadoson?! Ez most komoly?
- Teljesen. Persze, csak ha akarod. Mehetek egyedül is, de nem lenne annyira kellemes - húzta el a száját, én pedig mosolyogva megforgattam a szemeim. - Nem vállalok felelősséget azért, ha két nap után megunod a társaságom.
- Dehogy fogom megunni - tornyosult ismételten fölém, majd megcsókolt és a fülem mögé tűrt egy tincset. - Minél jobban megakarlak ismerni.
Megráztam a fejem. Képtelenség, hogy ennyire felkeltettem volna az érdeklődését. Megannyi gyönyörű lány fordul meg körülötte és mégis engem szemelt ki. Felfoghatatlan ez számomra. Merengésemből Lewis finom puszijai rángattak ki. Sóhajtozva túrtam göndör fürtjeibe, melytől halk nyögés hagyta el ajkait.
- Még meggondolhatod magad. Nem erőltetem - susogta alig hallhatóan, miközben megszabadult az alsójától. - Biztosan szeretnéd?
Némi hezitálást követően aprót biccentettem. Miután valamelyest sikerült feszengésem csillapítani s az óvszer is a megfelelő helyre került, a világbajnok óvatosan egyesült velem. Szapora levegővételem lassacskán egyenletessé vált, teljesen ellazultam.
- Jól vagy? - suttogta a pilóta, majd egy csókot lehelt a homlokomra. Hevesen bólogattam; képtelen voltam megszólalni. Euforikus érzés lett úrrá rajtam. Az eddigieknél hangosabb sikoly tört fel belőlem, amikor Lewis fordított a pozíción s én kerültem felülre. - El sem tudod képzelni, mennyire izgatóbb vagy így.
- Csakugyan? - arcom lángolt, mintha leforráztam volna. A versenyző fenekembe markolva erősítette meg kijelentését. A fellegekben éreztem magam. Annyira tökéletes volt minden, hogy rövid időn belül robbantam, mint egy bomba. Testem percekkel később is remegett, szemeim előtt aprócska pontok cikáztak. A pilóta arcát a nyakamba fúrva húzott szorosan magához. Ajkai mindvégig a vállam érintették. - Ugye nem azért vagy szótlan, mert minél hamarabb elakarod felejteni az előbbieket?
Mosolyogva megráztam a fejem s egy puszit nyomtam az arcára. Kavarogtak a gondolataim. Egyáltalán nem bántam meg, hogy lefeküdtem a világbajnokkal. Régóta nem éreztem ilyesfajta forróságot és vágyat valaki iránt.
- Tökéletes volt - szólaltam meg halkan, miközben szembefordultam a pilótával. Homlokomat a mellkasának támasztva hagytam, hogy cirógassa a hátam és puszikkal halmozza el a hajam. - Sokkal jobb, mint amilyennek elképzeltem.

*

Másnap délelőtt vetett ki minket az ágy. Lewis-nak volt még egy kis elintéznivalója a csapattal, így egy gyors zuhanyt követően el is hagyta a lakosztályt. Sokáig csak unottan szörföztem a tv csatornák között, aztán fogtam magam és lefürödtem. Miután felöltöztem, lerobogtam a recepcióra s kértem egy taxit. Az idő sokkal jobbra fordult a tegnapihoz képest, le akartam cserélni a hosszú ujjút egy rövidebbre.
- Fél óra múlva érted megyek. Arra gondoltam, hogy ebédelhetnénk együtt. Csak, ha szeretnéd - vetette fel búcsúzóul a világbajnok, amint szóltam neki, hogy ne lepődjön meg az üres lakosztály láttán, ha visszaér. Bólintottam egyet, amit persze nem látott. - Később találkozunk!
Amikor felértem a lakosztályba, azonnal a bőröndömhöz siettem. Szerencsére a legalján volt egy ceruzaszoknya és egy top, amit a futamra szerettem volna felvenni, ám az időjárás keresztül húzta a számításaim. Miután átvedlettem a nyárias öltözékbe, hajamat alaposan kifésültem s készítettem egy szolid sminket. Elégedetten mértem végig magam.
A hallban vártam a világbajnokot, aki néhány perccel a leértem után lépte át a szálloda bejáratának küszöbét. Elismerően hümmögött, ahogy végigfuttatta rajtam sötétbarna íriszeit.
- Kifogástalanul nézel ki - csókolt arcon, majd összekulcsolta ujjainkat s így andalogtunk az autóhoz. A pályán történtek másodpercek alatt villantak fel előttem; a hideg is kirázott. Lewis azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben. - Mi a baj?
- Semmi. Csak eszembe jutott, mi történt tegnap - húztam el a számat, ő pedig szomorúan felsóhajtott és megszorította a kezem. - Legközelebb jobban odafigyelek rád.
- Az én hibám volt, nem a tiéd - mondtam, ezzel is ostorozva magam. Ez volt az igazság. Csakis magamnak köszönhettem, hogy az immunrendszerem és a testem tönkre ment az önsanyargatástól... Mert ez az volt. Valamikor direkt nem ettem, de általában nem jutott rá időm. Megcsóváltam a fejem. - Aki minderről tehet, az csak és kizárólag én vagyok.
Az étteremig egyikünk sem szólt a másikhoz. Csendben hallgattuk a rádióban szóló dalokat, miközben Lewis ujjai egybefonódtak az enyémekkel. Elmosolyodtam. Lassan kezdtem azt érezni, hogy nemcsak a vadmacskák és a családom, hanem Lewis számára is fontos vagyok.

2017. június 3.

07.

Sziasztok!
Köszönöm az előző részhez érkezett 2 kommentárt - Emily Ross és Alissa 😍 -, illetve a 6 pipát és BellaLili-nek a segítséget 💓! A visszaszámlálást elindítom: 3 rész és Újonc a gyárban 😀 Már nagyon készülök 😀 További szép napot 💜!  Pusszpáá evribádii,
Macy


Power
2016. július 31., Hockenheim 

Egy hatalmas ásítást elnyomva raktam az ágy mellé aprócska bőröndömet, miután megérkeztem a Hockenheimring-től körülbelül fél órára lévő szállodába. Hálás voltam Eduardo-nak, amiért megszervezett mindent az utazással és a szállással kapcsolatban. Egy aprócska bökkenő volt csupán: Hogyan jutok be a pályára?
Gondolataimban és egy kád, forró fürdőben elmerülve hunytam le pár percre a szemem. Kopogásra kaptam fel a fejem; lemondóan csavartam magam köré egy törülközőt s nyitottam ajtót a szobapincérnek, aki egy borítékot nyújtott át.
- Köszönöm - mondtam halovány mosolyt az arcomra erőltetve, a srác pedig biccentett egyet és sarkon fordult. A boríték tartalma egy, az arcképemmel ellátott beléptetőkártya volt és egy aprócska üzenet: Mr Ecclestone érdeme. Ezzel közlekedhetsz a paddockban. Jó szórakozást! Add át üdvözletem Lewis-nak! Ed
Jövök egyel a főnöknek - gondoltam, majd lassan nekiláttam a készülődésnek. Nem vittem túlzásba az öltözködést, ahogyan a sminkelést sem. Hajamat alaposan kifésültem, aztán copfba fogtam s már indultam is a Hockenheimring-re.

*

Kis híján agyon tapostak az aláírásra és képre váró rajongók, ahogyan átverekedtem magam közöttük. Jó néhány szitkozódó megjegyzést és mogorva pillantást zsebeltem be a húzásommal, de cseppet sem érdekelt. Papír híján telefonomat szorongattam, hátha egy fénykép erejéig elkapom a britet.
A futam kezdése előtt körülbelül másfél órával megérkeztek a várva várt pilóták. Lewis az elsők között ragadta magához a dedikálásra váró képeket, sapkákat s egyéb aláírható relikviákat. Amikor elém ért, egy pillanatra elakadt a lélegzete.
- Kérhetek egy képet, bajnok? - nyújtottam felé a telefonom, ő pedig még mindig lefagyva készített rólunk egy fotót. Nem kaptam vissza rögtön a készüléket; a pilóta szorgosan pötyögött valamit és csak utána csúsztatta a tenyerembe, majd rám kacsintott. Mielőtt ellépett volna tőlem, a fülemhez hajolt. - Nézd meg a jegyzeteid. Később találkozunk!
Felvont szemöldökkel nyitottam meg az említett alkalmazást; a rövidke üzenetben mindössze annyi állt, hogy a futam után várjam a Mercedes vendéglátó egységénél, semmiféleképpen se lépjek le, illetve megjegyezte, hogy csinos vagyok ma. Elvörösödve indultam a helyemre, ami a boxutca felett kialakított Race Club volt. Az Ezüstnyilak VIP részlege teles tele volt fontos személyekkel, különböző hírességekkel. Kívülállónak éreztem magam; az izgalomtól remegett a gyomrom s a lábaim. Az ájulás szélére sodródva ültem le egy üres asztalhoz, aztán kértem a legközelebbi pincértől egy üveg ásványvizet. Hogyan fogom kibírni a futam végéig? - robogott végig az agyamon a gondolat, miközben a körülöttem ülők egy emberként álltak vigyázzba, amikor felcsendültek a német himnusz első akkordjai. Az asztalba kapaszkodva, kettőt látva mindenből s felettébb türelmetlenül vártam már az egykori, hatalomra éhes vezérrel megáldott nép dicsénekét. Valósággal nyekkent alattam a szék, ahogy leültem rá.
A szédülés valamelyest enyhült, mikor kortyoltam párat a hűs nedűből, a fejfájásom viszont csak erősödött. Halvány sejtésem sem volt arról, mi a bajom... Talán a repülőn kapott ételtől produkálok ilyen csapnivaló tüneteket, vagy a időzónák közti eltérés okozott problémát a szervezetemben. Essünk már túl a versenyen! - villant fel az aprócska, dühtől elvörösödött lámpa az agyamban.

*

Nagyon örültem Lewis győzelmének. Játszi könnyedséggel kapta el a rajtot, amivel ha jól tudom, sokáig gondjai voltak az utóbbi időben. Az ezt követő körök már gyerekjátéknak számítottak. Az első helyezés garantáltan pozitívan hat majd a nyári szünetére - gondoltam, miközben felkerestem a Mercedes vendéglátó egységét. Pont időben érkeztem; a világbajnok fáradtan, de boldogan lépett ki a mozgó épületből.
- Gratulálok! - húztam széles mosolyra a szám, majd megöleltem. Karjait szorosan a csípőm köré fonva tolt el egy kicsit magától s egy puszit lehelt ajkaim sarkába. - Nem vagyok pezsgőszagú? A srácok nyakon öntöttek, alig tudtam lemosni magamról.
- Nem, csak a tusfürdőt érzem - haraptam be alsó ajkam. Isteni illata volt. Eszembe jutott, amikor nálunk zuhanyozott... Azt a csókot míg élek, nem felejtem el. Alig észrevehetően megcsóváltam a fejem s felnéztem a férfi arcára. Semmivel sem tudtam volna levakarni ajkairól a vigyort. - Déjà vu?
- A fejembe látsz - bólogattam, mire megcsókolt és összekulcsolta ujjainkat. A boxutca felé vettük az irányt, melynek kijáratában egy sötétkék Mercedes állt. Lewis izgatottan nyitotta ki nekem az anyósülés felőli ajtót. - Ez a kocsi egy idei darab, 2 éve volt szerencsém egy hasonlót vezetni. Nem mindennapi pályabejárás volt, az biztos.
A gyomrom bukfencezett egy nagyot; kezdtem izgulni, de nem a testi épségem miatt. Nem vagyok benne biztos, hogy egy egyszerű sétakocsikázáson veszek majd részt. Miután a világbajnok is bekötötte magát, lassan kigördültünk a ringre.
Az első pár száz métert nyugodtan, ráérősen tettük meg. Tekintetem az elsuhanó táj s a pilóta között cikázott. Aztán, hirtelen minden felgyorsult. A pulzusom egyszerre emelkedett a kilométeróra számlálójával; a kanyarokban kis híján kirepültem a csukott ajtón. Ajkaimon mégis mosoly ült.
- Ez valami észveszejtő - nyögtem ki az utolsó kanyarszakaszhoz érve, mire Lewis nekilátott néhány aszfaltfánk készítésének. Torkom szakadtából sikítottam s erősen kapaszkodtam az ülésbe. Az autót körbevette a füst, mely a gumiégetés során keletkezett. Úgy a hatodik körnél kezdett igazán forogni velem a világ. - Lewis, kérlek... Állj meg...
- Te jó ég, falfehér vagy! - lépett rögtön a fékre. Végigsimított az arcomon, majd ismét gyújtást adott a járműre. - Elmegyünk a hotelbe, ahol megszálltam. Oké?
- Oké - suttogtam halántékom masszírozva. A jókedvemet saját magam tettem tönkre. Pff. Negyed óra múlva a sportautó egy nagy épület előtt állt meg, melynek bejáratánál egy londiner várakozott. Amikor meglátta a világbajnokot, a kocsihoz sietett s kinyitottam az anyósülés ajtaját. - Hölgyem.
- Köszönöm - biccentettem, aztán arrébb araszoltam. A lábaim mintha ólomból lettek volna. Lewis finoman átkarolta a derekam, majd fellifteztünk a lakosztálya emeletére. Erőtlenül zuhantam az ágyra, ahol néhány perce lehunytam a szemem. Miután valamelyest elmúlt a szédülés, óvatosan felültem, lerúgtam a cipőim s törökülésbe fészkeltem magam. A pilóta veséig hatoló tekintettel méregetett. - Ne haragudj, hogy elrontottam a pályabejárást. Már a futam kezdetekor rosszul voltam, szóval nem a te hibád, még mielőtt magad okolnád.
- Semmi baj. Ettél ma valamit? - érdeklődött, miközben magához vette a szoba vezetékes telefonját. Hevesen megráztam a fejem. - A repülőn néhány falatot, de borzalmas volt.
- Rendelek kaját, addig zuhanyozz le! A bőröndömben van póló meg bokszer, amit felvehetsz - lehelt egy puszit a homlokomra s már tárcsázta is a szobaszervízt. Tettem, ahogy mondta. Legnagyobb meglepetésemre, a zuhanykabin polcán találtam női tusfürdőt, amivel alaposan átmasszíroztam mindenem. Amint megszárítkoztam, felvettem egy logókkal ellátott, fehér pólót és egy alsót. Elnevettem magam, mikor belenéztem a tükörbe. A felső jó pár számmal nagyobb volt, a térdem felett ért véget. Hajamat kiengedtem s ujjaimmal néhányszor átfésültem. Mire kész lettem, a rendelés is megérkezett. - Pontos vagyok?
- Igen... És nem mellesleg nagyon csinos - simított végig a karomon, miközben leültünk az asztalhoz. Elvörösödve láttam neki az ételnek, ami grillezett csirkemell volt, paradicsomsalátával. - Köszönöm. Meg sem érdemlem, hogy így bánj velem... Azok után, ahogy otthon viselkedtem...
- Felejtsük el, rendben? Én nem is emlékszem, milyen voltál akkor. A lényeg, hogy most itt vagyunk... Kettesben - csókolt meg hosszan, szenvedélyesen. Hasam nem díjazta a romantikát, hangos korgással jelezte telítetlenségét. Lewis kuncogva elhúzódott. - Együnk, még csomó időnk van egymásra.
Sikerült ismételten zavarba hoznia. Miért csinálja ezt velem?

2016. november 20.

06.

Sziasztok!
Volt némi ihletem, így sikerült megírnom a folytatást 😀 Hamarosan végéhez ér a történet - akárcsak a szezon 😢 -, ezért nem is szeretném sokáig húzni 😊 Nagyon szépen köszönöm a 2 kommentárt - Alissa és BezTina 💖 - és a 8 pipát 💋💓! Igyekszem a folytatással 😏 Már alig várom, hogy elkezdhessem az új történetet, melynek szorgosan gondolkodom a fülszövegén 😁 Bevallom, az a téma igencsak messze áll tőlem, ugyanis sík idióta vagyok a mérnöki dolgokhoz, de igyekszem utánanézni és meg is érteni 😅 Ám mivel ez is egy fikció lesz, inkább a saját agyszüleményeimre fogok koncentrálni 😊 Eleget fecsegtem... Szép hetet és jó olvasást kívánok 😍! Pusszpáá evribádii,
Macy

A csengő hangjára riadtam fel hajnalban. Alig kelt fel a nap, de máris zaklatnak - gondoltam, miközben magamra kaptam egy köntöst s leslattyogtam ajtót nyitni. Meglepett mosoly kúszott arcomra, amikor megláttam Lewis-t. Egyik kezében egy sporttáska pihent, míg másikkal egy félig megüresedett ásványvizes palackot szorongatott. Pólója izzadtan tapadt felsőtestére, melegítője térdeinél zöldes volt. Arrébb araszoltam az ajtóból, hogy a pilóta be tudjon jönni.
- Ne haragudj a korai zavarásért, de nem volt kedvem visszamenni a szállodába - magyarázkodott, közben pedig lerakta a táskáját a földre. Ásítottam egy nagyot és beletúrtam a hajamba. - Semmi baj, nemsokára úgyis felkeltem volna. Látom, megvolt a reggeli futás.
- Igen, már rám fért. Le kellett dolgoznom az elmúlt napokat - mondta halovány mosollyal az arcán, majd zavartan az alsó ajkába harapott. - Nagy probléma lenne, ha nálatok zuhanyoznék? Hoztam törülközőt meg váltóruhát...
Először azt hittem, hogy csak rosszul hallok. Miután feldolgoztam szavait, zavartan bólintottam egyet és felkísértem a vendégszobához tartozó fürdőbe. Hálája jeléül egy puszit nyomott a szám sarkába, amitől lángolni kezdett az arcom. Mire észbe kaptam, a világbajnok egy szál semmiben feszített, szerencsére háttal. Egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni, ahogy szemügyre vettem tetoválását. Nem semmi.
- Készítek reggelit - szólaltam meg, amint összeszedtem magam. Lewis aprót biccentett s eltűnt a zuhanykabinban. Megsemmisülve hagytam el az emeletet. Ilyen csak a mesékben van. Esetleg valaki viccelődös kedvében volt odafent. A konyhából hangok szűrődtek ki; a húgom és a rádióban éppen szóló dal csodás együttese töltötte be a teret. Fejemet rázva lejjebb halkítottam a készüléket. Naya elhúzta a száját. - Nem is volt annyira hangos.
- Neked is jó reggelt! - engedtem el fülem mellett csalódott megjegyzését, miközben nekiláttam a reggeli elkészítésének. Fogalmam sem volt arról, hogy a pilóta mit ehet és mit nem, így csak tükörtojás csináltam, amihez pirítottam egy kevés szalonnát s facsartam narancslevet. A dupla adag láttán Nayara szemöldöke az egekbe kúszott. - Vendéged van?
- Nem. Terhes vagyok - mondtam fapofával, mindenféle érzelem nélkül. Testvérem arcára azonnal kiült a döbbenet, ajkai elnyíltak. Pár percig így meredtünk a másikra, végül elnevettem magam. - Csak vicceltem. Igen, vendégünk van.
- Az övé a sporttáska? - bökött fejével a nappali irányába, én pedig sűrűn bólogatva az említett kiegészítőhöz siettem. A világbajnok csak a törülközőjét vitte fel a fürdőbe, a váltásruhája a táskában maradt. Szem forgatva felrobogtam Lewis cuccával a vendégszobába. A címvédő éppen akkor lépett ki a fürdőből, vizes hajjal és felsőtesttel. Akaratlanul is végigsiklott rajta a tekintetem; törülközője lazán tekeredett csípője körül. Rekedtes nevetése zökkentett vissza a valóságba. Arcom ismételten égett. - Valami baj van?
- Nem, nincs. Minden a legnagyobb rendben - léptem oda hozzá, majd leraktam a táskát a földre s egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam a pilótát. Mindketten felnyögtünk; karjait körém fonva húzott magához még közelebb. Halvány lila dunsztom nem volt arról, mit is csinálok. Csak sodródtam az árral. Óvatosan belemélyesztettem ujjaimat a bicepszébe, melynek köszönhetően belemorgott a számba. - Még egy csók és sátrazni fogunk.
Elkerekedett szemekkel húzódtam távolabb a férfitól, aki pimasz vigyort varázsolt arcára. Fújtatva a mellkasára csaptam, aztán magára hagytam, hogy nyugodtan felöltözhessen. Jómagam is hasonlóan tettem. Egy gyors zuhanyt követően előhalásztam egy pólót, egy kockás inget és egy farmernadrágot. Miután kifésültem a hajam, kiléptem a folyosóra. Lewis fülig érő szájjal kacsintott egyet, amit kuncogva fogadtam.
- Éhen halok - jegyezte meg, amikor beléptünk a konyhába. Naya egy cetlire firkantott üzenettel jelezte, hogy halaszthatatlan dolga akadt iskola előtt, ezért hagyott magamra... Pontosabban a világbajnokkal. A még langyos reggelit eltüntetve elegyedtünk beszélgetésbe, amit az alapítványhoz vezető úton sem hagytunk abba.

Pár órával később...

Mielőtt felszállt volna a magánrepülőgépre, a címvédő meghívott ebédelni a kedvenc éttermembe. Sokan felismerték, néhányan aláírást és fényképet is kértek tőle, de általánosságba véve tiszteletben tartották a rajongók, hogy Lewis koránt sem ilyesmire - fénykép készítés és autogramosztogatás - szeretné fecsérelni az idejét.
Noha tegnap óta kedveltem meg igazán, egy idő után kezdett hiányozni. Ebéd közben a lelkemre kötötte, hogy amint landol a gépe Magyarországon, felhív. Vegyes érzéseim támadtak ezzel kapcsolatban. Nem köteles a hívásra, hiszen nem vagyok a barátnője... Sőt, a kapcsolatunk is még csak igen kezdetleges fázisban döcög... Mégis jólesne, ha hallanám a hangját. Ah, zavaros az egész! A gondolataim úgy össze vannak kuszálódva, mint egy gombolyag.

Jókedvem némi szomorúsággal keveredett, amikor megérkeztem Budapestre. Szerettem volna több időt tölteni Lou-val, de sajnos nem tehettem. A sajtónapon kötelessége minden pilótának részt vennie, az új szabályok értelmében pedig az úgynevezett vörös szőnyegen is mutatkoznia kell. Félreértés ne essék, a rajongóim éltetnek, ösztökélnek arra, hogy még jobb legyek, ám egy idő után kissé fárasztó az állandó utazgatás egyik versenyről a másikra. A csütörtöki sajtótájékoztatótól kifejezetten falra mászom, mert ugyanazokra a kérdésekre kell válaszolgatni minden évben, csak a szavak sorrendjén változtatnak.
Miután elfoglaltam a szállodában a lakosztályt, felvettem egy szponzorokkal és a csapat nevével ellátott, fehér pólót, illetve a kedvenc nyakláncaimat. Telefonomat és a beléptetőmet magamhoz véve lesiettem a rám váró motorhoz s mielőtt elindultam volna a pályára, felhívtam Louise-t.
- Mondd, hogy hiányoztam! - ültem fel a csodajárgányra, majd napszemüvegemet az arcomba csúsztatva vártam a lány válaszát. - Mi történne akkor, ha azt mondanám, hogy nem?
- Nagyon megsértődnék és egész hétvégén rossz kedvem lenne, ami kihatna a teljesítményemre is - pöccintettem be a motort, ami hangosan felbőgött alattam. Lou azonnal kiszűrte a város zajából. - Ugye csak rosszul hallottam? Motorozol?
- Néha. Bár, elég szokatlan lesz végigmasírozni a városon, de valahol el kell kezdeni az újdonságokat - mondtam, miközben ránéztem a telefon kijelzőjére. Elhúztam a számat. - Ne haragudj, de le kell tennem. Interjúm lesz a Hungaroringen és a vezetőség elevenen megesz, ha nem leszek ott időben.
- Rendben, menj csak. Sok sikert! - amint elköszöntünk egymástól, elindultam a Ringre.
A fotósok azonnal lecsaptak rám, mikor begördültem a pályára. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. Hagytam, hogy készítsenek néhány képet, aztán mentem tovább a motorhome-hoz. A csapatszállás előtt már várakozott a magyar tévécsatorna stábja. Kezdjünk neki a munkának!

2016. november 2.

05.

Sziasztok!
Sajnálom, hogy közel 4 hónapig nem jelentkeztem, de nem jött ihlet és időm sem volt :( Most azonban erőt vettem magamon, agyaltam is és a szünetet kihasználva nekiültem a folytatásnak :) Köszönet a segítségért állandó segítőmnek, BellaLili-nek ♥! Őszintén szólva, egyre jobban lehangol, hogy mindössze 2 nagydíj van még az idei szezonból és Lewis nem áll valami fényesen a tabellán :( A csapattársa rendesen belehúzott, DE nem adom fel a reményt! :) Köszönöm az előző részhez érkezett 3 kommentárt - Vivian Leite, BezTina és Zsuzsi ♥, a 6 pipát és a 7 feliratkozót ♥! Nem ígérek semmit, mikor érkezik a folytatás :3 Amikor lesz idő és ihlet, akkor mindenképp jövök :) U.i.: Pillantsatok az oldalmodulra! A Roar befejeztével nem szűnik meg a blog, csak átalakul :) Érkezik az Újonc a gyárban :)! További jó szünetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy


Egyszerre izgatott és bosszantott Louise ellenkezése. A világon nők milliói hevernek a lábam előtt; akármerre járok a versenyek miatt, a pálya környékét és a lelátókat ellepik a csinosabbnál csinosabb lányok. Számtalan ajánlatot kaptam már, mégsem éltem velük. Bármennyire is csábítóak voltak ezek a kezdeményezések, egyetlen egy, számomra ésszerű és igaz indokkal visszautasítottam őket: nem vagyok az egy éjszakás kalandok híve. A bulvársajtó mégis egy szoknyapecér, beképzelt és önelégült baromként állít be. Lou sajnos ezeknek a pletykáknak hitt, mintsem nekem.
Megelégeltem, hogy a hamis nézetek miatt ellenszenvet érez irántam, ezért cselekedtem. Eleinte sikertelennek bizonyult, de végül engedett ostromlásomnak s sietősen visszacsókolt. Karjaimat dereka köré fonva vontam magamhoz közelebb a lányt, aki mellkasomat csapkodva próbált kiszabadulni kezeim közül. Belevigyorogtam a csókba.
- Megkaptad, amit akartál. Eressz el, könyörgöm! - morogta a számba, mire egy apró puszit lopva még arrébb araszoltam. Ujjaim a zene ütemére mozdultak Louise vékony csípőjén, ami egy idő után már nem zavarta. Talán élvezte egy kicsit. Alsó ajkam megnyalva eltűrtem a füle mögé egy kósza tincset, amit grimaszolva tűrt. Felnevettem. - Nem volt olyan vészes ez a csók, vagy tévedek?
Arca egy árnyalattal vörösebb lett az eddiginél. Vigyorom szélesebbé vált, Lou viszont bosszúsan összehúzta a szemöldökét.
- Elismerem, nem csókolsz olyan rosszul. Sőt. De, a bugyimat nem fogod levarázsolni rólam - hümmögve nyomtam egy puszit a szája sarkába, aztán meginvitáltam egy italra. A Gonzales-ikrek némi féltékenységgel vegyítve tapsoltak, majd hüvelyujjukat felfelé mutatva figyeltek minket. Lou a fejét csóválva felsóhajtott. - Holnap ezen fognak csámcsogni.
- Beszélni fogok velük. Délelőtt benézek kicsi Lewis-hoz, délután pedig irány Budapest - örömmel töltött el a város nevének kimondása. A szívembe lopta magát a magyar főváros, szeretek ott versenyezni. A gondozólány bólintott egyet s rendelt egy koktélt. Hezitáltam, hogy én mit kérjek. Alkoholos és cukros löttyöt nem igazán akartam bevinni a szervezetembe, így is le kell majd dolgoznom az utóbbi két nap lazsálását. Miután utoljára végigfuttattam tekintetem az itallapon, a pultosra pillantottam. - Egy Royal Fizz-t, legyen szíves.

Az este hátralevő részét a világbajnok társaságában töltöttem. Meglepően jól éreztem magam vele. Kezdeti ellenszenvemet, undoromat megpróbáltam legyűrni, mellőzni. Rájöttem - valószínűleg a csók is közrejátszott véleményem megváltozásában -, hogy Lewis nem is olyan elviselhetetlen, mint amilyennek az olvasottak alapján beállítottam.
- Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy autóversenyzővel fogok koktélozni az alapítvány törzshelyén - szólaltam meg, majd kértem egy másfajta, alkoholmentes italt. Hamilton elmosolyodott s belekortyolt a jéggel és zöld citrommal teli nedűjébe. - Arra végképp nem számítottál, hogy csókolózni is fogsz vele, igaz?
- Nem igazán - vallottam be ruhám szélét piszkálva. Eleinte fel akartam pofozni, amiért bepofátlankodott az aurámba... Végül hagytam magam. Erőtlenné váltam. Talán a kíváncsiságom hajszolt, fogalmam sincs. Nagyot sóhajtva megráztam a fejem s a karomon végigsimító pilótára emeltem tekintetem. Hangját valósággal ki kellett szűrnöm a tömegből, olyan halkan beszélt hozzám. - Miért lettél állatgondozó?
- Gyerekkorom óta szerettem a közelükben lenni. A nagyszüleimmel szinte minden hétvégén az állatkertet jártuk, ami megnyugvással töltött. Nagyi fényképeket készített, én pedig nagyapa nyakában ülve bámészkodtam. Egyszer egy ilyen alkalommal kis híján megdézsmálta a hajamat egy zsiráf. Akkor sírtam el magam először az állatok közelében, de nem azért, mert haza kellett jönnünk. Az ijedség miatt - gondoltam vissza szeretetteli mosollyal az arcomon. Lewis valósággal itta a szavaimat; könyökére támaszkodva, csillogó szemekkel figyelt rám. - 10 éves koromban kaptam egy papagájt és egy kutyát, Rony-t. Mindig is bulldog-t szerettem volna. Apu egyik ismerőse már évek óta tenyésztette ezt a fajtát, így a születésnapomon megleptek egyel.
- Ugye csak viccelsz?! - kerekedtek el a szemei. Megráztam a fejem, aztán rá akartam kérdezni, mi a baj. A homlokomra csapva eszembe jutott. Elmosolyodtam. - Roscoe és Coco bulldog kutyusok, nemde?
- Látod, mennyi közös van bennünk? - simította combomra a kezét, amitől remegés futott végig a testemen. Aprót bólintottam. Nem tudom, miért és hogyan csinálja, de kezdem megkedvelni a fickót. Vagy az újságok hazudnak, vagy ő mutatja be magát másnak, mint aki valójában. Biztos jó ötlet, hogy vele enyelgek, mintsem a barátaimmal szórakoznék? Össze vagyok zavarodva... Nem is kicsit! Koktélom felét felhajtva egy, a témához köthető kérdéssel dobtam meg Lewis-t. - Miért fontos számodra az állatok közelsége?
Coco és Roscoe ♥
- A szüleim válása után apámnál töltöttem a hétvégéket és az egyik ilyen alkalommal a szomszédságában arra lettem figyelmes, hogy egy öregember félholtra vert egy anyamacskát. A kicsiket nem bántotta, szerencsére. Nem tehettem semmit a bántalmazás ellen, mert a fickó részeg volt. Apu mindig rám szólt, hogy kerüljem el messziről az öreget - fájdalmas sóhaj hagyta el a száját. Tekintetem elhomályosult, ahogy elképzeltem a védtelen cicákat. Akaratlanul is elengedtem egy könnycseppet, amit a pilóta azonnal le is törölt. Alsó ajkamba harapva elfordítottam a fejem. - Coco és Roscoe olyanok számomra, mintha a gyerekeim lennének. Egy ujjal sem bántanám őket, bármekkora galibát is okoznak a szobámban vagy amerre éppen járunk. A galiba alatt maximum a nyáladzást értem.
Felkuncogtam. A közösségi oldalakon szinte mindennap belefutottam a szeretett kutyusok képeibe, így tisztában voltam vele, milyen szoros kötelék fűzi hozzájuk a világbajnokot. Példaértékű, ahogyan a „gyerekeivel” bánik.
- Lassan vissza kellene mennem a szállodába. Nem bánod, ha előtte hazakísérlek? - csúsztatott a pultra néhány dollárt, ami biztosan több volt, mint a fogyasztásunk. Nem hagyta, hogy az ezelőtti koktéljaimat magam fizessem. Szólásra nyitottam a szám, de végül egy hang sem jött ki. Csupán csak egy fejrázásra futotta, amit mosolyogva nézett végig. - Gyere, köszönjünk el a többiektől!
Ujjainkat összekulcsolva tört utat a táncolók között. Maria és Tori szemöldök vonogatva ajándékozott meg egy csontropogtató öleléssel, míg a főnököm és a többi gondozó jó hangosan további szép estét kívánt nekünk.
Fogaim egy másodperc leforgása alatt koccantak össze, ahogy kiléptünk a szórakozóhely elé. A levegő jelentősen lehűlt. Kezeimmel próbáltam meg felmelegíteni libabőrös karjaimat, több-kevesebb sikerrel. Lewis megelégelte szenvedésem s meg sem várva ellenkezésem terítette a hátamra dzsekijét.
- Köszönöm, de erre igazán semmi szükség. Meg fogsz fázni - már adtam volna vissza a ruhadarabot, de a férfi erős ujjai megakadályoztak benne. Rosszallóan megcsóválta fejét, majd megigazította rajtam a kabátot és újfent összekulcsolta kezeinket. - Most az egyszer ne ellenkezz, kérlek!
- Rendben, de... - egyszerűen belém fojtotta a szavakat. Ajkait követelőzően nyomta az enyémekre, ami váratlanul ért. Nem is kicsit. Amikor elhúzódott, lemondóan felsóhajtottam. - Javíthatatlan vagy.
- Mégis tetszett, valld be - a mosoly levakarhatatlan volt arcáról. Aprót biccentettem, majd befordultunk az utcánkba. A pilóta egyre izgatottabbá vált, amit nem tudtam hova tenni. - A húgom olyan, mint egy biztonsági kamera. Nem viselkedhetünk feltűnően.
- Egy ölelés belefér, ugye? Azt fintorogva is kibírod - cukkolt, mire hitetlenkedve rácsaptam a karjára. 360°-s fordulatot vett a hozzáállásom a világbajnokhoz, egyetlen egy este alatt. Szokatlan és rettentően furcsa. Amint a bejárati ajtóhoz értünk, visszaadtam Lewis-nak a dzsekijét s én kezdeményeztem az ölelést. Karjai szorosan a derekam köré fonódtak, ajkai alig érzékelhetően, de hajamba fúródtak. Lángoló arccal húzódtam el tőle. Miért váltja ki ezt belőlem? - Meglepő, de jól éreztem magam ma este. Nem is vagy olyan kibírhatatlan.
- Ezt jó hallani - húzta széles vigyorra a száját, aztán magára kapta a kabátját és zsebre dugta kezeit. - Holnap reggel találkozunk. Jó éjt, Lou!
- Jó éjt, Lewis! - mondtam egy ásítást elnyomva, majd megvártam, míg elhagyja az utcát.
Halkan felsiettem a szobámba, megváltam a szettemtől és egy elnyűtt pólóba bújva befészkeltem magam az ágyba. Azonnal elnyomott az álom, mely egész kellemesnek bizonyult.