08.

Sziasztok!

Hivatalosan is leérettségiztem - múlt szerdán kaptam meg a bizonyítványom😃 -, rendesen megdolgoztam érte😁💪 Mostantól van időm a történetekkel foglalkozni😊 Ha már a történeteknél tartunk... Átgondoltam az Újonc a gyárban-t és arra jutottam, hogy nem az lesz a következő sztori😊 Egy másik történethez több ötletem van, először azt írom meg s csak utána barangolnánk a brackley-i rengetegben😊 Szerencsére még időben gondoltam át, a design és a fülszöveg cseréje előtt😊 Tudom-tudom, beharangoztam már... Ne haragudjatok!😔 Szóval, a következő történet címe Budapest extrákkal😃 A fülszöveg megírás alatt, így arról még nem nyilatkozom😊 Köszönöm az előző részhez érkezett 1 kommentárt Diusnak, illetve a 3 pipát s BellaLili segítségét💕 1 fejezet...😊 A rész képe nem véletlenül ilyen... +18😊 Aki nem bírja az ilyesmit, nyugodtan ugorja át a fejezet első felét😊😏 További szép napot és jó olvasást kívánok💖

Pusszpáá evribádii, 
Macy

Valószínűleg a rendszertelen étkezésemnek köszönhetően olyannyira összeszűkült a gyomrom, hogy pár falatnál több nem ment le a torkomon. Az éhségemet szerencsére sikerült csillapítani, ám az adagom inkább egy kisgyerekéhez hasonlított, mintsem egy felnőttéhez. Térdeimet a mellkasomig felhúzva raktam le a villát a kezemből, mire Lewis rosszallóan megcsóválta a fejét. Lesütöttem a szemem.
- Ne mondj semmit - kértem halkan s lassan elnyúltam az ágyon. Lábaimmal kis híján lerúgtam a tálcát, melyen a pilóta üres és az én, salátával teli tányérunk volt. Kínos nevetés hagyta el ajkaimat. - Egy rakás szerencsétlenség vagyok. Nem is értem, mit láttál meg bennem.
- Olyan butaságokat beszélsz - sóhajtott fel, majd lerakta a tálcát a szőnyegre s fölém tornyosult. Szívem majdnem kiugrott a helyéről, ahogy benyúlt ideiglenes pizsama felsőm alá. Tökéletesen kitapinthatta a bordáim. Undorító vagyok. - Én elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Noha zavar, hogy megfeledkezel az étkezésről... De, nem akarlak megváltoztatni. Biztos vagyok benne, hogy nem is tudnálak.
Szavak nemigen jöttek a számra, inkább cselekedtem. Karjaimat Lewis tarkója köré fontam, ő pedig teketóriázás nélkül megcsókolt. A fejem búbjától egészen a lábujjaimig bizsergés fogta közre testem. Ellenkezni nem akartam s nem is tudtam.
Amint észbe kaptam, már meztelenül feküdtem a hófehér takarón. A világbajnok apró harapásokkal és puszikkal borította be a nyakam, illetve a melleim közti ösvényt.
- Gyönyörű vagy, Louise - hajolt a fülemhez és a fogai közé csíptette a fülcimpám. Nyöszörögve vergődtem izmos teste alatt. Ugyan nem először láttam félmeztelenül, de rendesen felizgatott. Minden egyes porcikám kiabált érintéséért. Alig halhatóan felnyögtem. - Fogalmad sincs arról, mit váltasz ki belőlem.
- Áruld el! - biztatott, miközben lejjebb tolta a bokszerét. Alsó ajkamba harapva körberajzoltam az iránytűt ábrázoló tetoválását. - Valami olyasmit, amit eddig még sosem éreztem. Eleinte kiábrándító volt, ahogy loholtál utánam... Most viszont nem zavar... Sőt. Szomorú lennék, ha nem így történtek volna a dolgok közöttünk.
- Ezt örömmel hallom - csókolt meg ráérősen s mielőtt még jobban belemelegedtünk volna, a bőröndjéhez sietett. Felvont szemöldökkel méregettem a kezében lévő borítékot, melyen a nevem virított, hatalmas betűkkel. Amikor felbontottam a fehér papírost, elakadt a lélegzetem. - 2 teljes hét Barbadoson?! Ez most komoly?
- Teljesen. Persze, csak ha akarod. Mehetek egyedül is, de nem lenne annyira kellemes - húzta el a száját, én pedig mosolyogva megforgattam a szemeim. - Nem vállalok felelősséget azért, ha két nap után megunod a társaságom.
- Dehogy fogom megunni - tornyosult ismételten fölém, majd megcsókolt és a fülem mögé tűrt egy tincset. - Minél jobban megakarlak ismerni.
Megráztam a fejem. Képtelenség, hogy ennyire felkeltettem volna az érdeklődését. Megannyi gyönyörű lány fordul meg körülötte és mégis engem szemelt ki. Felfoghatatlan ez számomra. Merengésemből Lewis finom puszijai rángattak ki. Sóhajtozva túrtam göndör fürtjeibe, melytől halk nyögés hagyta el ajkait.
- Még meggondolhatod magad. Nem erőltetem - susogta alig hallhatóan, miközben megszabadult az alsójától. - Biztosan szeretnéd?
Némi hezitálást követően aprót biccentettem. Miután valamelyest sikerült feszengésem csillapítani s az óvszer is a megfelelő helyre került, a világbajnok óvatosan egyesült velem. Szapora levegővételem lassacskán egyenletessé vált, teljesen ellazultam.
- Jól vagy? - suttogta a pilóta, majd egy csókot lehelt a homlokomra. Hevesen bólogattam; képtelen voltam megszólalni. Euforikus érzés lett úrrá rajtam. Az eddigieknél hangosabb sikoly tört fel belőlem, amikor Lewis fordított a pozíción s én kerültem felülre. - El sem tudod képzelni, mennyire izgatóbb vagy így.
- Csakugyan? - arcom lángolt, mintha leforráztam volna. A versenyző fenekembe markolva erősítette meg kijelentését. A fellegekben éreztem magam. Annyira tökéletes volt minden, hogy rövid időn belül robbantam, mint egy bomba. Testem percekkel később is remegett, szemeim előtt aprócska pontok cikáztak. A pilóta arcát a nyakamba fúrva húzott szorosan magához. Ajkai mindvégig a vállam érintették. - Ugye nem azért vagy szótlan, mert minél hamarabb elakarod felejteni az előbbieket?
Mosolyogva megráztam a fejem s egy puszit nyomtam az arcára. Kavarogtak a gondolataim. Egyáltalán nem bántam meg, hogy lefeküdtem a világbajnokkal. Régóta nem éreztem ilyesfajta forróságot és vágyat valaki iránt.
- Tökéletes volt - szólaltam meg halkan, miközben szembefordultam a pilótával. Homlokomat a mellkasának támasztva hagytam, hogy cirógassa a hátam és puszikkal halmozza el a hajam. - Sokkal jobb, mint amilyennek elképzeltem.

*

Másnap délelőtt vetett ki minket az ágy. Lewis-nak volt még egy kis elintéznivalója a csapattal, így egy gyors zuhanyt követően el is hagyta a lakosztályt. Sokáig csak unottan szörföztem a tv csatornák között, aztán fogtam magam és lefürödtem. Miután felöltöztem, lerobogtam a recepcióra s kértem egy taxit. Az idő sokkal jobbra fordult a tegnapihoz képest, le akartam cserélni a hosszú ujjút egy rövidebbre.
- Fél óra múlva érted megyek. Arra gondoltam, hogy ebédelhetnénk együtt. Csak, ha szeretnéd - vetette fel búcsúzóul a világbajnok, amint szóltam neki, hogy ne lepődjön meg az üres lakosztály láttán, ha visszaér. Bólintottam egyet, amit persze nem látott. - Később találkozunk!
Amikor felértem a lakosztályba, azonnal a bőröndömhöz siettem. Szerencsére a legalján volt egy ceruzaszoknya és egy top, amit a futamra szerettem volna felvenni, ám az időjárás keresztül húzta a számításaim. Miután átvedlettem a nyárias öltözékbe, hajamat alaposan kifésültem s készítettem egy szolid sminket. Elégedetten mértem végig magam.
A hallban vártam a világbajnokot, aki néhány perccel a leértem után lépte át a szálloda bejáratának küszöbét. Elismerően hümmögött, ahogy végigfuttatta rajtam sötétbarna íriszeit.
- Kifogástalanul nézel ki - csókolt arcon, majd összekulcsolta ujjainkat s így andalogtunk az autóhoz. A pályán történtek másodpercek alatt villantak fel előttem; a hideg is kirázott. Lewis azonnal észrevette, hogy valami nincs rendben. - Mi a baj?
- Semmi. Csak eszembe jutott, mi történt tegnap - húztam el a számat, ő pedig szomorúan felsóhajtott és megszorította a kezem. - Legközelebb jobban odafigyelek rád.
- Az én hibám volt, nem a tiéd - mondtam, ezzel is ostorozva magam. Ez volt az igazság. Csakis magamnak köszönhettem, hogy az immunrendszerem és a testem tönkre ment az önsanyargatástól... Mert ez az volt. Valamikor direkt nem ettem, de általában nem jutott rá időm. Megcsóváltam a fejem. - Aki minderről tehet, az csak és kizárólag én vagyok.
Az étteremig egyikünk sem szólt a másikhoz. Csendben hallgattuk a rádióban szóló dalokat, miközben Lewis ujjai egybefonódtak az enyémekkel. Elmosolyodtam. Lassan kezdtem azt érezni, hogy nemcsak a vadmacskák és a családom, hanem Lewis számára is fontos vagyok.