07.

Sziasztok!

Köszönöm az előző részhez érkezett 2 kommentárt - Emily Ross és Alissa 😍 -, illetve a 6 pipát és BellaLili-nek a segítséget 💓! A visszaszámlálást elindítom: 3 rész és Újonc a gyárban 😀 Már nagyon készülök 😀 További szép napot 💜!  Pusszpáá evribádii,
Macy

Power

2016. július 31., Hockenheim 

Egy hatalmas ásítást elnyomva raktam az ágy mellé aprócska bőröndömet, miután megérkeztem a Hockenheimring-től körülbelül fél órára lévő szállodába. Hálás voltam Eduardo-nak, amiért megszervezett mindent az utazással és a szállással kapcsolatban. Egy aprócska bökkenő volt csupán: Hogyan jutok be a pályára?
Gondolataimban és egy kád, forró fürdőben elmerülve hunytam le pár percre a szemem. Kopogásra kaptam fel a fejem; lemondóan csavartam magam köré egy törülközőt s nyitottam ajtót a szobapincérnek, aki egy borítékot nyújtott át.
- Köszönöm - mondtam halovány mosolyt az arcomra erőltetve, a srác pedig biccentett egyet és sarkon fordult. A boríték tartalma egy, az arcképemmel ellátott beléptetőkártya volt és egy aprócska üzenet: Mr Ecclestone érdeme. Ezzel közlekedhetsz a paddockban. Jó szórakozást! Add át üdvözletem Lewis-nak! Ed
Jövök egyel a főnöknek - gondoltam, majd lassan nekiláttam a készülődésnek. Nem vittem túlzásba az öltözködést, ahogyan a sminkelést sem. Hajamat alaposan kifésültem, aztán copfba fogtam s már indultam is a Hockenheimring-re.

*

Kis híján agyon tapostak az aláírásra és képre váró rajongók, ahogyan átverekedtem magam közöttük. Jó néhány szitkozódó megjegyzést és mogorva pillantást zsebeltem be a húzásommal, de cseppet sem érdekelt. Papír híján telefonomat szorongattam, hátha egy fénykép erejéig elkapom a britet.
A futam kezdése előtt körülbelül másfél órával megérkeztek a várva várt pilóták. Lewis az elsők között ragadta magához a dedikálásra váró képeket, sapkákat s egyéb aláírható relikviákat. Amikor elém ért, egy pillanatra elakadt a lélegzete.
- Kérhetek egy képet, bajnok? - nyújtottam felé a telefonom, ő pedig még mindig lefagyva készített rólunk egy fotót. Nem kaptam vissza rögtön a készüléket; a pilóta szorgosan pötyögött valamit és csak utána csúsztatta a tenyerembe, majd rám kacsintott. Mielőtt ellépett volna tőlem, a fülemhez hajolt. - Nézd meg a jegyzeteid. Később találkozunk!
Felvont szemöldökkel nyitottam meg az említett alkalmazást; a rövidke üzenetben mindössze annyi állt, hogy a futam után várjam a Mercedes vendéglátó egységénél, semmiféleképpen se lépjek le, illetve megjegyezte, hogy csinos vagyok ma. Elvörösödve indultam a helyemre, ami a boxutca felett kialakított Race Club volt. Az Ezüstnyilak VIP részlege teles tele volt fontos személyekkel, különböző hírességekkel. Kívülállónak éreztem magam; az izgalomtól remegett a gyomrom s a lábaim. Az ájulás szélére sodródva ültem le egy üres asztalhoz, aztán kértem a legközelebbi pincértől egy üveg ásványvizet. Hogyan fogom kibírni a futam végéig? - robogott végig az agyamon a gondolat, miközben a körülöttem ülők egy emberként álltak vigyázzba, amikor felcsendültek a német himnusz első akkordjai. Az asztalba kapaszkodva, kettőt látva mindenből s felettébb türelmetlenül vártam már az egykori, hatalomra éhes vezérrel megáldott nép dicsénekét. Valósággal nyekkent alattam a szék, ahogy leültem rá.
A szédülés valamelyest enyhült, mikor kortyoltam párat a hűs nedűből, a fejfájásom viszont csak erősödött. Halvány sejtésem sem volt arról, mi a bajom... Talán a repülőn kapott ételtől produkálok ilyen csapnivaló tüneteket, vagy a időzónák közti eltérés okozott problémát a szervezetemben. Essünk már túl a versenyen! - villant fel az aprócska, dühtől elvörösödött lámpa az agyamban.

*

Nagyon örültem Lewis győzelmének. Játszi könnyedséggel kapta el a rajtot, amivel ha jól tudom, sokáig gondjai voltak az utóbbi időben. Az ezt követő körök már gyerekjátéknak számítottak. Az első helyezés garantáltan pozitívan hat majd a nyári szünetére - gondoltam, miközben felkerestem a Mercedes vendéglátó egységét. Pont időben érkeztem; a világbajnok fáradtan, de boldogan lépett ki a mozgó épületből.
- Gratulálok! - húztam széles mosolyra a szám, majd megöleltem. Karjait szorosan a csípőm köré fonva tolt el egy kicsit magától s egy puszit lehelt ajkaim sarkába. - Nem vagyok pezsgőszagú? A srácok nyakon öntöttek, alig tudtam lemosni magamról.
- Nem, csak a tusfürdőt érzem - haraptam be alsó ajkam. Isteni illata volt. Eszembe jutott, amikor nálunk zuhanyozott... Azt a csókot míg élek, nem felejtem el. Alig észrevehetően megcsóváltam a fejem s felnéztem a férfi arcára. Semmivel sem tudtam volna levakarni ajkairól a vigyort. - Déjà vu?
- A fejembe látsz - bólogattam, mire megcsókolt és összekulcsolta ujjainkat. A boxutca felé vettük az irányt, melynek kijáratában egy sötétkék Mercedes állt. Lewis izgatottan nyitotta ki nekem az anyósülés felőli ajtót. - Ez a kocsi egy idei darab, 2 éve volt szerencsém egy hasonlót vezetni. Nem mindennapi pályabejárás volt, az biztos.
A gyomrom bukfencezett egy nagyot; kezdtem izgulni, de nem a testi épségem miatt. Nem vagyok benne biztos, hogy egy egyszerű sétakocsikázáson veszek majd részt. Miután a világbajnok is bekötötte magát, lassan kigördültünk a ringre.
Az első pár száz métert nyugodtan, ráérősen tettük meg. Tekintetem az elsuhanó táj s a pilóta között cikázott. Aztán, hirtelen minden felgyorsult. A pulzusom egyszerre emelkedett a kilométeróra számlálójával; a kanyarokban kis híján kirepültem a csukott ajtón. Ajkaimon mégis mosoly ült.
- Ez valami észveszejtő - nyögtem ki az utolsó kanyarszakaszhoz érve, mire Lewis nekilátott néhány aszfaltfánk készítésének. Torkom szakadtából sikítottam s erősen kapaszkodtam az ülésbe. Az autót körbevette a füst, mely a gumiégetés során keletkezett. Úgy a hatodik körnél kezdett igazán forogni velem a világ. - Lewis, kérlek... Állj meg...
- Te jó ég, falfehér vagy! - lépett rögtön a fékre. Végigsimított az arcomon, majd ismét gyújtást adott a járműre. - Elmegyünk a hotelbe, ahol megszálltam. Oké?
- Oké - suttogtam halántékom masszírozva. A jókedvemet saját magam tettem tönkre. Pff. Negyed óra múlva a sportautó egy nagy épület előtt állt meg, melynek bejáratánál egy londiner várakozott. Amikor meglátta a világbajnokot, a kocsihoz sietett s kinyitottam az anyósülés ajtaját. - Hölgyem.
- Köszönöm - biccentettem, aztán arrébb araszoltam. A lábaim mintha ólomból lettek volna. Lewis finoman átkarolta a derekam, majd fellifteztünk a lakosztálya emeletére. Erőtlenül zuhantam az ágyra, ahol néhány perce lehunytam a szemem. Miután valamelyest elmúlt a szédülés, óvatosan felültem, lerúgtam a cipőim s törökülésbe fészkeltem magam. A pilóta veséig hatoló tekintettel méregetett. - Ne haragudj, hogy elrontottam a pályabejárást. Már a futam kezdetekor rosszul voltam, szóval nem a te hibád, még mielőtt magad okolnád.
- Semmi baj. Ettél ma valamit? - érdeklődött, miközben magához vette a szoba vezetékes telefonját. Hevesen megráztam a fejem. - A repülőn néhány falatot, de borzalmas volt.
- Rendelek kaját, addig zuhanyozz le! A bőröndömben van póló meg bokszer, amit felvehetsz - lehelt egy puszit a homlokomra s már tárcsázta is a szobaszervízt. Tettem, ahogy mondta. Legnagyobb meglepetésemre, a zuhanykabin polcán találtam női tusfürdőt, amivel alaposan átmasszíroztam mindenem. Amint megszárítkoztam, felvettem egy logókkal ellátott, fehér pólót és egy alsót. Elnevettem magam, mikor belenéztem a tükörbe. A felső jó pár számmal nagyobb volt, a térdem felett ért véget. Hajamat kiengedtem s ujjaimmal néhányszor átfésültem. Mire kész lettem, a rendelés is megérkezett. - Pontos vagyok?
- Igen... És nem mellesleg nagyon csinos - simított végig a karomon, miközben leültünk az asztalhoz. Elvörösödve láttam neki az ételnek, ami grillezett csirkemell volt, paradicsomsalátával. - Köszönöm. Meg sem érdemlem, hogy így bánj velem... Azok után, ahogy otthon viselkedtem...
- Felejtsük el, rendben? Én nem is emlékszem, milyen voltál akkor. A lényeg, hogy most itt vagyunk... Kettesben - csókolt meg hosszan, szenvedélyesen. Hasam nem díjazta a romantikát, hangos korgással jelezte telítetlenségét. Lewis kuncogva elhúzódott. - Együnk, még csomó időnk van egymásra.
Sikerült ismételten zavarba hoznia. Miért csinálja ezt velem?