2016. augusztus 19.

04.

Sziasztok!
Délután úgy kidőltem, hogy a világomról nem tudtam :) Sajnálom, hogy ilyen későn kerül fel a folytatás :( Köszönöm az előző részhez érkezett 4 kommentárt - Emily Ross, Vivian Leite, Adriana Solis és BellaLili, aki a Facebook-n halmozott el kedves szavakkal ♥ -, a 2 pipát és az 5 feliratkozót ♥! Jövő héten nem tudom, mikor érkezik a folytatás, mert frissítésen és takarításon lesz a gépem :) További szép éjszakát és kellemes hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

Esélyem sem volt lelépni, mert Maria észrevett s végigvonszolt a tömegen az asztalukhoz. Tori hatalmas ölelésben részesített, akárcsak a többi gondozó. Hamilton fel-le jártattam rajtam tekintetét, ami szinte lángolt a vágytól. Kifújva addig bent tartott levegőmet hajoltam Vic füléhez.
- Minek kellett elhívnotok őt is? - böktem fejemmel a pilóta felé, miközben ledobtam a táskámat a bőrülőre. Remélem, nem fogom itt hagyni, mint múltkor... A Gonzales lány csak kuncogva átkarolta a vállam. A leheletéből s a viselkedéséből ítélve már jó párszor felkereshette a bárpultot. Ahogy az lenni szokott egy ilyen este alkalmával. - Mindenképpen tudni akarta, hogy jól vagy-e.
- Ó, máris a nyakába ugrom, amiért ilyen édes, hogy aggódik értem - tettem szívemre színpadiasan a kezemet s megforgattam a szemem. - Miért kellett nekem idejönnöm? Miért?
- Ne legyél ennyire csökönyös és ellenségeskedő - pirított rám Maria, miközben elém csúsztatott egy számomra ismeretlen koktélt. Mint később megtudtam, Florida Sunshine a felül sárga, alul pirosas ital neve. Fél pohár után már éreztem a tequila hatását. Homlokomat masszírozva néztem a lányra. - Egy pohár víz is elég lett volna.
- Attól nem hinném, hogy ellazulnál - mosolygott, majd odatáncolt a karaokegéphez. Sutyorogtak egy ideig a világbajnokkal, aztán egy emberként fordultak felém. Felvontam a szemöldököm. Maria vigyorogva felém dobott egy mikrofont, amit először kis híján elejtettem. - Énekelsz velem egyet?
- Egy feltétellel - mormoltam Lewis égető pillantását kerülve. Falra fogok mászni a fickótól. - Ha nem nyáltól csöpögő számot választasz. Különben hazamegyek.
Amikor meghallottam a dallamot, levakarhatatlan vigyorra húzódott a szám. Maria azonnal elkezdte a szöveget, amit kívülről fújtunk, a monitoron futó dalszöveg olvasása nélkül. Éneklés közben többször elnevettem magam, mert a Gonzales lány idétlenül táncolt vagy megpróbálta elsajátítani a különböző előadók stílusát. A műsorunk végén hangos füttyszót és tapsot kaptunk.
- Jól van, Mariah Carey... Most én sajátítom ki Lou-t - kaparintotta meg a mikrofont testvérétől Tori, majd átengedte nekem a dalválasztást. Amikor sikerült döntenem, kifújtam az addig bent tartott levegőt. Vic vidáman összecsapta kezeit. - Te énekelsz spanyolul.
- Tudtam - léptem az asztalhoz s beleittam a koktélomba. Kirázott a hideg a tequilától. A következő italom én fogom kérni. - Hadd szóljon!
Tori félreértelmezte a karaoke fogalmát. Kisebb műsort adott a szórakozó fiataloknak, akik az én nevemet is ugyanolyan elánnal kántálták, hátha táncolásra bírnak. Nem igazán akartam, hogy makacsságom miatt megjegyzéseket kapjak, ezért feszengve bár, de csatlakoztam Vic-hez. Elengedtem magam. hosszú idő után először.
- És ezzel befejeztem mára a szereplést - huppantam le a kanapéra, ami félkört alkotott az asztal körül. A világbajnok s a gondozók csalódottan felsóhajtottak. Széttártam a karjaim. - Szórakozni jöttem, nem szórakoztatni.
- Őrült jól nyomtátok - jelent meg egy-egy koktéllal a pultoscsaj, Rose. Tori egy Red Russian-t, én pedig egy Fruit Punch-t kaptunk. - Lou, ezt egy régi ismerősöd küldi.
Felvont szemöldökkel fordultam a bárpult irányába. Amikor megláttam az italok feladóját, meglepett mosolyra húzódott a szám. Izgatottan intettem neki egyet, mire a fejét rázva faképnél hagyta a rajta csimpaszkodó, alul öltözött cicababát. Apró sikoly szokott ki ajkaimon, mikor felkapott a helyemről s megpörgetett. Karjai legalább kétszer körbeérték volna vékony derekam.
- Kit sodort erre a korántsem hűvös fuvallat? - mosolygott Eddie, miközben Aaron sorra megölelte a gondozókat. Lewis csendben, már-már sértetten nézte végig a jelenetet. Mire felocsúdtam a kellemes meglepetésből, azon kaptam magam, hogy Aaron ölében ülök. Mit ne mondjak, a pilóta szemei kétszeresére kerekedtek. Gyerekkori legjobb barátom állát megtámasztva a vállamon válaszolt Eduardo kérdésére. - Hiányzott a család és a mexikói életforma.
- Rólunk meg csúnyán elfeledkeztél - jegyeztem meg szomorúan, karjaimat összevonva a mellkasom előtt. Aaron kuncogva egy puszit nyomott az arcomra. - Semmit sem változtál.

*

Alig egy órát beszélgettünk, mert legjobb barátom még szeretett volna egy kevés időt tölteni a családjával, mielőtt visszautazik Ausztráliába. Örültem, hogy körülbelül 2 év után találkozhattunk, de szomorú is voltam, mert fogalmam sem volt arról, mikor láthatjuk ismét a másikat.
- Esküszöm, helyesebb lett - pirult bele mondandójába Tori, mire felnevettem. Mindig is bejött neki a srác s a vonzalom fordítva is megvolt. A kémia viszont messziről elkerülte a párost. - Biztosan van barátnője.
- Fél éve jegyesek - motyogtam, Vic pedig eltátotta a száját. Hümmögtem egyet, megerősítve szavaim s táskámat magamhoz véve elvonultam a mosdóba. Örültem, hogy Aaron alkoholmentes koktélra hívott meg, különben elhánytam volna magam. A szervezetem valósággal kilökte a piát, mint egy idegen testet. Miután kezet mostam, átvergődtem a tömegen a pulthoz. Rose azonnal elkészítette nekem azt a löttyöt, amit nemrégiben kaptam legjobb barátomtól. Alig, hogy beleittam a gyümölcsös nedűbe, egy széles mellkas préselődött a hátamhoz. Unottan felsóhajtottam. - Mit akarsz, Lewis?
- Szeretnélek meghívni egy italra, aztán táncolhatnánk - foglalt helyet a mellettem elhelyezkedő bárszéken, majd rendelt mindkettőnknek egy-egy Bora-Borát. A pultos szemöldökét húzogatva csúsztatta elém a koktélt. Megforgattam a szemem. - Ne csináld ezt, Rosie.
- Semmi sem csináltam. Nem tudom, miről beszélsz - kuncogott, aztán arrébb araszolt tőlünk, hogy kiszolgálhassa a többi vendéget. Megráztam a fejem s szótlanul kortyolgatni kezdtem a világbajnoktól kapott italt. Lewis a pultra könyökölve bámult, miközben a combomra simította a kezét. Kis híján kiköptem a gyümölcsös koktélt, egyenesen Hamilton-ra. Nem sok kellett, hogy megpofozzam. - Ne érj hozzám!
- Táncolj velem! - cirógatta meg a karomat, mire idegesen fújtattam egyet. Addig úgy sem hagy békén, miért is ne?! - Ah, oké. Felőlem.
Látni kellett volna a pilóta arcát. Levakarhatatlan vigyora mellé csillogó szemei is társultak, melyek egész aranyossá tették. A kissé lassú számot egy pörgősebb és sokkal fűtöttebb szövegű dal követte. Esélytelen volt, hogy ne kerüljek közel Lewis-hoz. A tömeg egy emberként sodort a férfi karjaiba, miközben fahangon üvöltötték a dalszöveget. A halláskárosodás garantált volt.
- Lehetne ez a közös dalunk - hajolt a fülemhez a versenyző, én pedig arrébb húztam a fejem. Harsányan felnevetett. - Tudod, hogy nem adom fel.
- Tudod, hogy nem érdekel - mormoltam gúnyos mosollyal. Hamilton válasz helyett a fülem mögé tűrt egy kósza tincset, majd lecsapott ajkaimra. Kidülledtek a szemeim. Hirtelenjében azt sem tudtam, mit csináljak.

2016. augusztus 12.

03.

Sziasztok!
A megszokotthoz képest kissé későn, de megérkeztem a folytatással :) Köszönöm az előző részhez érkezett 3 kommentárt - Emily Ross, Adriana Solis és BellaLili, aki a Facebook-n örvendeztetett meg a véleményével ♥ -, az 5 pipát és a 4 feliratkozót ♥! További szép estét és kellemes hétvégét kívánok :)! Pusszpáá evribádii,
Macy

Valósággal szívecskéket láttam az ikrek szemében, ahogyan köztem és a pilóta között cikázott tekintetük. Megráztam a fejem. Lassan kezdtem begolyózni a világbajnoktól.
- Csak ne lennél ennyire makacs. Ezt az egy tulajdonságod nagyon, de nagyon nem szeretem - motyogta Maria, miközben Achilles hasát vakarta. Kifejezetten igényelte, hogy ne csak játsszunk vele, hanem simogassuk vagy vakarjuk meg itt-ott. Szokásához híven, Lewis lazán leheveredett mellém s felém nyújtotta a tálat. Várakozóan méregette arcom, majd egy idő után gúnyosan megszólalt. - Nem mérgeztem meg a gyümölcsöket.
- Mindjárt gondoltam - kaparintottam meg egy almát. Reggel óta mindössze egy üveg ásványvíz volt, amit magamhoz vettem táplálék gyanánt. Gyomrom örömtáncot járt, ahogy elpusztítottam a piros, néhol sárgás gyümölcsöt. Következő áldozatom a közepes kockákra vágott ananász volt, amit pár nagyobbacska eper követett. Tori rosszallóan megcsóválta a fejét. Tudtam, mi fog következni. - Fogadok, hogy megint nem ebédeltél.
- Naya-nak segítettem egy koreográfia összeállításában - vettem elő a telefonom, aztán megkerestem a videót és a fűre letéve elindítottam. A lányok és az eddig engem stírölő Hamilton egy emberként meredt a mobil képernyőjére. Szabad combomon halkan ütöttem a dallamot s dudorásztam. Mindig ezt szoktam csinálni, ha az ikreknek vagy Eddie-nek megmutatom az alapítványnál összeütött koreókat. Tori elismerően füttyentett egyet, amikor elsötétült a telefon kijelzője. Nevetve zsebre csúszottam a készüléket. A hangulat azonban nem volt jó kedélyű. Sőt. - Teljesen megfeledkeztem az evésről. Egészen idáig nem is voltam éhes.
- Hallottuk már ezt, nem is egyszer. A végén infúzióra lettél kötve, mert legyengült a szervezeted - horkantott egyet Maria, miután emlékeztetett a körülbelül egy hónapja történtekre. Elhúztam a számat. Nem volt kellemes érzés. Egy napig feküdtem kórházban, hogy valamelyest rendbe hozzanak. Azóta sikerült nem rosszul lennem. - Értem én, hogy tökéletes alakra vágysz... Ami már megvan, lássuk be. De nem mindegy, milyen áron.
- Mindig is ilyen voltam - rántottam vállat. Nayara apa génjeit, én pedig anyukánkét örököltem. Áldás és átok egyszerre. - Nem beszélhetnénk másról? Kezdem kínosan érezni magam.
- Csevegés helyett inkább egyél - szólalt meg legnagyobb meglepetésünkre Lewis, aki mindeddig csendben ült mellettem s csak visszafogottan, de rendíthetetlenül stírölt. Felvontam a szemöldököm. Válaszát a fülemhez hajolva duruzsolta el. - Nem akarom, hogy a randinkon rosszul legyél.
Abban a pillanatban kitört belőlem a nevetés. Könnyeim megállás nélkül folytak, miközben a hasamat fogtam kacagás közben. Lewis és én... Randi... Jó vicc. Komolyan, mi a fenét gondolt? Azt hitte, hogy majd a nyakába ugrom és kézen fogva szerelmet vallunk egymásnak? Na, jó, talán ilyen gyorsan nem mennének a dolgok. Mégis őrültségnek tartom a felvetést.
- Nehéz felfogású vagy. Megmondtam, hogy nem kedvellek... Amiből az következik, hogy a randiról is lemondhatsz - szusszantottam nagy nehezen, miközben felálltam a fűből. Időközben a rajtam pihenő párduc elvonult a többi vadmacskához, így nem kellett arrébb terelni a lusta jószágot. Halántékomat megmasszírozva az ikrekre pillantottam. - Szólnátok Eduardo-nak, hogy hazamentem? Nem érzem valami jól magam.
- Hazakísérjelek? - ajánlotta fel rögtön Tori, mire megráztam a fejem s elköszöntem tőlük. Ahogy beléptem a látogatószobába, még utánam kiáltott. - Azért a karaoke estre eljössz? Addig biztosan jobban leszel.
- Meglátom - mosolyogtam rá, aztán elvonultam az öltözőbe és összepakolva a cuccaimat hazasétáltam.
A szobámba érve ledobtam magamról a ruháimat, majd elmerültem egy kád, forró vízben. Szemeimet lehunyva relaxáltam békésen, élvezve a házban uralkodó csendet.

Pár órával később...

Kipihenten és valamelyest nyugodtabban aggattam magamra a húgomtól kölcsönkért ékszereket. A nyaklánc és a fülbevaló legalább dobott valamit a szettemen, ami egy egyszerű ingruhából és egy pár, platform magassarkúból állt. Nem igazán szoktam kiöltözni, főleg nem a karaoke estre. Az igazat megvallva, semmi kedvem sem volt menni. Túl sok volt a mai nap számomra, köszönhetően Hamilton-nak.
- Tori mesélte, hogy nem érezted jól magad - huppant le az ágyamra Naya. Elnézve az öltözékét, ő most kihagyja, hogy hülyét csináljon magából. Egy fél számmal nagyobb pizsamában fészkelődött a takarón, miközben visszapakolt a neszesszeres táskámba. Hümmögtem egy sort. - Lewis miatt?
- Az idegeimre ment - sóhajtottam, majd belebújtam a flitteres lábbelibe. Majdnem kitörtem a bokám, ahogy a sarkak belesüppedtek a szőnyegbe. Hiányzott volna egy ficam, tényleg. - Mit megadnának az ikrek, ha értük rajongana így...
Naya kuncogva megrázta a fejét, aztán utolsó simításként befonta a hajam s utamra engedett. A taxi már a ház előtt várt rám. Vettem egy mély levegőt és elmormolva egy köszönést beültem a sofőr mögé.
Fél óra múlva megérkeztem a törzshellyé vált bárhoz. Amint beléptem a helységbe, tekintetem végigfuttattam a tömegen. Halovány mosolyom azonnal az arcomra fagyott, amikor megpillantottam Lewis-t a karaokegépnél.  

2016. augusztus 5.

02.

Sziasztok!
Megérkeztem a soron következő résszel :) Hamarosan ez is felkerül Wattpadra, az első résszel együtt, ha valaki ott - is - olvasná :) Nagyon szépen köszönöm az előző bejegyzéshez érkezett 1 kommentárt Vivian Leite-nek, illetve Emily Ross-nak és BellaLili-nek is, akik a Facebook-n osztották meg velem véleményüket ♥ :) Remélem, ez a rész elnyeri majd a tetszéseteket :) Jövő héten érkezem, ha minden jól megy :) További szép délutánt és jó hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

You're The Reason
Mi történik akkor, ha két őrült lány meghall valami jó zenét? Elszabadul a pokol. Nagyon is.
Miután kidolgoztuk és videóra vettük a koreográfiát Naya-val, pihenés gyanánt végigpörgettük a lány lejátszási listáját. Meglepő lehet, de nem igazán tért el az ízlésünk egymásétól. Az első néhány számot a földön ülve, fejünket ide-oda ingatva hallgattuk végig. Amint összeszedtünk magunkat, Nayara felpattant a helyéről s a szöveget üvöltve mozogni kezdett. Táncnak semmiféleképpen nem volt nevezhető.
- Te teljesen bediliztél - nevettem, miközben megragadta a kezem. Csokoládébarna íriszei valósággal könyörögtek, hogy én is őrüljek meg. Legalább egy kicsit. Sóhajtottam egy nagyot. - Egye-fene.
Ha százszor nem túrtunk a hajunkba a soron következő zeneszám alatt, akkor egy sem. Cipőnktől megválva csúszkáltunk a padlón, faltól falig. Mintha otthon lettünk volna. 
- Hmm, erre már lenne egy ütős koreóm - lihegett Naya, csípőjét a ritmusra mozdítva. Egyetértően biccentettem, majd feljebb vettem a hangerőt. A slágerlistákat heteken át vezető dal már első hallásra a fejembe ragadt, így nem volt nehéz egy figyelemfelkeltő és szórakoztató mozdulatsort összepakolni rá. A szám végig felfelé görbült. 
Nagyon szerettem táncolni, kicsi korom óta. Talán az anyatejjel szívhattam magamba, hiszen anya is profi szinten táncolt, egészen addig, míg teherbe nem esett velem. Nem egy felvételt láttam a fellépéseiről. Bámulatosan csinálta a művészet ezen ágazatát. Testvéremnek azonban ezekhez a videókhoz nem volt türelme, mindig elmászkált vagy a kertben kergette a kutyákat. Most komolyan, egy akkor 5 éves kislánytól mi mást várhatna az ember?
- Úgy tűnik, lejárt az idő - bökött fejével Nayara az ajtó irányába. Lewis kocsonyán logó szemekkel stírölt engem, miközben az órája üveglapját kocogtatta egyfajta figyelmeztetésként. Mit ne mondjak, idiótán festett. Húgom ki is röhögte a pilótát. - Magatokra hagyjalak titeket?
- Ha megteszed, én kicsinállak - léptem a lejátszóhoz s kikapcsoltam a készüléket. Bele sem mertem gondolni, hogy a világbajnok mióta nézhetett minket. - Nem hiszem el, hogy nincs magánélete. Állandóan itt van az alapítványnál. Kezd az agyamra menni.
- Tényleg? Akkor miért rákvörös a fejed? - vonta fel  szemöldökét Naya, erősen visszatartva feltörni készülő nevetését. Szája másodpercekig csak remegett. Idegesen fújtattam egyet. - Nem azért, amire te gondolsz.
- Én nem gondolok senkire és semmire se, nővérkém - veregetett vállon s magához vette a mobilját. Ajkain bugyuta mosoly terült szét, amikor kinyílt az ajtó. - Nekem most már indulnom kell a városba. Tudod, Louise, valakinek be kell tanítania a koreográfiát. Otthon találkozunk.
- Nayara, nem mehetsz el! Hallod? - kétségbeesett kérdésem süket fülekre talált. Ezért még számolunk. Majd én is így segítek, ha le kell pattintania azt a srácot, akit a háta közepére sem kíván. Bosszantó teremtés. Ahogy a testvérem távozott a helységből, úgy csatlakozott hozzám Lewis. A fejemet a falba vertem volna mérgemben. - El sem tudod képzelni, mennyire örülök neked.
- Ezt jó hallani - mosolygott felcsillanó szemekkel. Kis híján elröhögtem magam. - Ugye tudod, hogy csak ironikusan értettem?
- Sajnos - vakarta meg csalódottan a tarkóját, ám a rosszkedv nem tartott sokáig. Elszántan vigyorgott a képembe. - Mindig elérem, amit akarok. De, ezt gondolom, tudod.
- Hát persze - motyogtam egyre távolabb lépkedve a férfitől s hátat fordítva neki kimentem a kertbe. Az ikrek Ma-Tzu ölelését élvezték, míg a többi vadmacska körülöttük feküdt jóllakottan. Amikor leheveredtem az egyik párduchoz, az állat a combomra hajtotta a fejét és szusszantott egy nagyot. Kuncogva simogatni kezdtem puha bundáját. - Te legalább nem vagy rámenős, mint az a tökfej autóversenyző. Azt hiszi, hogy minden egyes nő a lábai előtt hever a világon... Rohadtul nem.
- Nagyon szerencsés vagy, csak az ellenkezőjét meséled be magadnak. Sokan féltékenyek lennének rád, ha tudnák, mi folyik itt az utóbbi napokban. De, ezzel szerintem tisztában vagy - szólalt meg Tori, miközben hasra fordult a fűben, Ma-Tzu pedig a lány hátára telepedett. - Nem mindennap akar felszedni egy híresség, lásd be.
- Még jó, hogy nem. Csak az a bökkenő a dologban, hogy én nem kedvelem Lewis-t. Egyoldalú a vonzalom - mondtam a combomon alvó párduc fejét cirógatva. Vic felsóhajtott, amit vagy azért tett, mert alig kap levegőt a nagyobbacska vadmacska súlya alatt, vagy, mert nem akarja elfogadni a szavaimat. Nem tudtam eldönteni. - Ez van. Törődjön bele, hogy engem nem kaphat meg.
- Biztos vagy te ebben, Lou? - csatlakozott a beszélgetéshez a háromszoros világbajnok, kezében egy nagy tál gyümölccsel. A kedvenc gyümölcseimmel.