06.

Sziasztok!

Volt némi ihletem, így sikerült megírnom a folytatást 😀 Hamarosan végéhez ér a történet - akárcsak a szezon 😢 -, ezért nem is szeretném sokáig húzni 😊 Nagyon szépen köszönöm a 2 kommentárt - Alissa és BezTina 💖 - és a 8 pipát 💋💓! Igyekszem a folytatással 😏 Már alig várom, hogy elkezdhessem az új történetet, melynek szorgosan gondolkodom a fülszövegén 😁 Bevallom, az a téma igencsak messze áll tőlem, ugyanis sík idióta vagyok a mérnöki dolgokhoz, de igyekszem utánanézni és meg is érteni 😅 Ám mivel ez is egy fikció lesz, inkább a saját agyszüleményeimre fogok koncentrálni 😊 Eleget fecsegtem... Szép hetet és jó olvasást kívánok 😍! Pusszpáá evribádii,
Macy

A csengő hangjára riadtam fel hajnalban. Alig kelt fel a nap, de máris zaklatnak - gondoltam, miközben magamra kaptam egy köntöst s leslattyogtam ajtót nyitni. Meglepett mosoly kúszott arcomra, amikor megláttam Lewis-t. Egyik kezében egy sporttáska pihent, míg másikkal egy félig megüresedett ásványvizes palackot szorongatott. Pólója izzadtan tapadt felsőtestére, melegítője térdeinél zöldes volt. Arrébb araszoltam az ajtóból, hogy a pilóta be tudjon jönni.

- Ne haragudj a korai zavarásért, de nem volt kedvem visszamenni a szállodába - magyarázkodott, közben pedig lerakta a táskáját a földre. Ásítottam egy nagyot és beletúrtam a hajamba. - Semmi baj, nemsokára úgyis felkeltem volna. Látom, megvolt a reggeli futás.

- Igen, már rám fért. Le kellett dolgoznom az elmúlt napokat - mondta halovány mosollyal az arcán, majd zavartan az alsó ajkába harapott. - Nagy probléma lenne, ha nálatok zuhanyoznék? Hoztam törülközőt meg váltóruhát...
Először azt hittem, hogy csak rosszul hallok. Miután feldolgoztam szavait, zavartan bólintottam egyet és felkísértem a vendégszobához tartozó fürdőbe. Hálája jeléül egy puszit nyomott a szám sarkába, amitől lángolni kezdett az arcom. Mire észbe kaptam, a világbajnok egy szál semmiben feszített, szerencsére háttal. Egy pillanatra levegőt is elfelejtettem venni, ahogy szemügyre vettem tetoválását. Nem semmi.
- Készítek reggelit - szólaltam meg, amint összeszedtem magam. Lewis aprót biccentett s eltűnt a zuhanykabinban. Megsemmisülve hagytam el az emeletet. Ilyen csak a mesékben van. Esetleg valaki viccelődös kedvében volt odafent. A konyhából hangok szűrődtek ki; a húgom és a rádióban éppen szóló dal csodás együttese töltötte be a teret. Fejemet rázva lejjebb halkítottam a készüléket. Naya elhúzta a száját. - Nem is volt annyira hangos.
- Neked is jó reggelt! - engedtem el fülem mellett csalódott megjegyzését, miközben nekiláttam a reggeli elkészítésének. Fogalmam sem volt arról, hogy a pilóta mit ehet és mit nem, így csak tükörtojás csináltam, amihez pirítottam egy kevés szalonnát s facsartam narancslevet. A dupla adag láttán Nayara szemöldöke az egekbe kúszott. - Vendéged van?
- Nem. Terhes vagyok - mondtam fapofával, mindenféle érzelem nélkül. Testvérem arcára azonnal kiült a döbbenet, ajkai elnyíltak. Pár percig így meredtünk a másikra, végül elnevettem magam. - Csak vicceltem. Igen, vendégünk van.
- Az övé a sporttáska? - bökött fejével a nappali irányába, én pedig sűrűn bólogatva az említett kiegészítőhöz siettem. A világbajnok csak a törülközőjét vitte fel a fürdőbe, a váltásruhája a táskában maradt. Szem forgatva felrobogtam Lewis cuccával a vendégszobába. A címvédő éppen akkor lépett ki a fürdőből, vizes hajjal és felsőtesttel. Akaratlanul is végigsiklott rajta a tekintetem; törülközője lazán tekeredett csípője körül. Rekedtes nevetése zökkentett vissza a valóságba. Arcom ismételten égett. - Valami baj van?
- Nem, nincs. Minden a legnagyobb rendben - léptem oda hozzá, majd leraktam a táskát a földre s egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam a pilótát. Mindketten felnyögtünk; karjait körém fonva húzott magához még közelebb. Halvány lila dunsztom nem volt arról, mit is csinálok. Csak sodródtam az árral. Óvatosan belemélyesztettem ujjaimat a bicepszébe, melynek köszönhetően belemorgott a számba. - Még egy csók és sátrazni fogunk.
Elkerekedett szemekkel húzódtam távolabb a férfitól, aki pimasz vigyort varázsolt arcára. Fújtatva a mellkasára csaptam, aztán magára hagytam, hogy nyugodtan felöltözhessen. Jómagam is hasonlóan tettem. Egy gyors zuhanyt követően előhalásztam egy pólót, egy kockás inget és egy farmernadrágot. Miután kifésültem a hajam, kiléptem a folyosóra. Lewis fülig érő szájjal kacsintott egyet, amit kuncogva fogadtam.
- Éhen halok - jegyezte meg, amikor beléptünk a konyhába. Naya egy cetlire firkantott üzenettel jelezte, hogy halaszthatatlan dolga akadt iskola előtt, ezért hagyott magamra... Pontosabban a világbajnokkal. A még langyos reggelit eltüntetve elegyedtünk beszélgetésbe, amit az alapítványhoz vezető úton sem hagytunk abba.

Pár órával később...

Mielőtt felszállt volna a magánrepülőgépre, a címvédő meghívott ebédelni a kedvenc éttermembe. Sokan felismerték, néhányan aláírást és fényképet is kértek tőle, de általánosságba véve tiszteletben tartották a rajongók, hogy Lewis koránt sem ilyesmire - fénykép készítés és autogramosztogatás - szeretné fecsérelni az idejét.
Noha tegnap óta kedveltem meg igazán, egy idő után kezdett hiányozni. Ebéd közben a lelkemre kötötte, hogy amint landol a gépe Magyarországon, felhív. Vegyes érzéseim támadtak ezzel kapcsolatban. Nem köteles a hívásra, hiszen nem vagyok a barátnője... Sőt, a kapcsolatunk is még csak igen kezdetleges fázisban döcög... Mégis jólesne, ha hallanám a hangját. Ah, zavaros az egész! A gondolataim úgy össze vannak kuszálódva, mint egy gombolyag.

Jókedvem némi szomorúsággal keveredett, amikor megérkeztem Budapestre. Szerettem volna több időt tölteni Lou-val, de sajnos nem tehettem. A sajtónapon kötelessége minden pilótának részt vennie, az új szabályok értelmében pedig az úgynevezett vörös szőnyegen is mutatkoznia kell. Félreértés ne essék, a rajongóim éltetnek, ösztökélnek arra, hogy még jobb legyek, ám egy idő után kissé fárasztó az állandó utazgatás egyik versenyről a másikra. A csütörtöki sajtótájékoztatótól kifejezetten falra mászom, mert ugyanazokra a kérdésekre kell válaszolgatni minden évben, csak a szavak sorrendjén változtatnak.
Miután elfoglaltam a szállodában a lakosztályt, felvettem egy szponzorokkal és a csapat nevével ellátott, fehér pólót, illetve a kedvenc nyakláncaimat. Telefonomat és a beléptetőmet magamhoz véve lesiettem a rám váró motorhoz s mielőtt elindultam volna a pályára, felhívtam Louise-t.
- Mondd, hogy hiányoztam! - ültem fel a csodajárgányra, majd napszemüvegemet az arcomba csúsztatva vártam a lány válaszát. - Mi történne akkor, ha azt mondanám, hogy nem?
- Nagyon megsértődnék és egész hétvégén rossz kedvem lenne, ami kihatna a teljesítményemre is - pöccintettem be a motort, ami hangosan felbőgött alattam. Lou azonnal kiszűrte a város zajából. - Ugye csak rosszul hallottam? Motorozol?
- Néha. Bár, elég szokatlan lesz végigmasírozni a városon, de valahol el kell kezdeni az újdonságokat - mondtam, miközben ránéztem a telefon kijelzőjére. Elhúztam a számat. - Ne haragudj, de le kell tennem. Interjúm lesz a Hungaroringen és a vezetőség elevenen megesz, ha nem leszek ott időben.
- Rendben, menj csak. Sok sikert! - amint elköszöntünk egymástól, elindultam a Ringre.
A fotósok azonnal lecsaptak rám, mikor begördültem a pályára. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. Hagytam, hogy készítsenek néhány képet, aztán mentem tovább a motorhome-hoz. A csapatszállás előtt már várakozott a magyar tévécsatorna stábja. Kezdjünk neki a munkának!

05.

Sziasztok!
Sajnálom, hogy közel 4 hónapig nem jelentkeztem, de nem jött ihlet és időm sem volt :( Most azonban erőt vettem magamon, agyaltam is és a szünetet kihasználva nekiültem a folytatásnak :) Köszönet a segítségért állandó segítőmnek, BellaLili-nek ♥! Őszintén szólva, egyre jobban lehangol, hogy mindössze 2 nagydíj van még az idei szezonból és Lewis nem áll valami fényesen a tabellán :( A csapattársa rendesen belehúzott, DE nem adom fel a reményt! :) Köszönöm az előző részhez érkezett 3 kommentárt - Vivian Leite, BezTina és Zsuzsi ♥, a 6 pipát és a 7 feliratkozót ♥! Nem ígérek semmit, mikor érkezik a folytatás :3 Amikor lesz idő és ihlet, akkor mindenképp jövök :) U.i.: Pillantsatok az oldalmodulra! A Roar befejeztével nem szűnik meg a blog, csak átalakul :) Érkezik az Újonc a gyárban :)! További jó szünetet kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

Egyszerre izgatott és bosszantott Louise ellenkezése. A világon nők milliói hevernek a lábam előtt; akármerre járok a versenyek miatt, a pálya környékét és a lelátókat ellepik a csinosabbnál csinosabb lányok. Számtalan ajánlatot kaptam már, mégsem éltem velük. Bármennyire is csábítóak voltak ezek a kezdeményezések, egyetlen egy, számomra ésszerű és igaz indokkal visszautasítottam őket: nem vagyok az egy éjszakás kalandok híve. A bulvársajtó mégis egy szoknyapecér, beképzelt és önelégült baromként állít be. Lou sajnos ezeknek a pletykáknak hitt, mintsem nekem.
Megelégeltem, hogy a hamis nézetek miatt ellenszenvet érez irántam, ezért cselekedtem. Eleinte sikertelennek bizonyult, de végül engedett ostromlásomnak s sietősen visszacsókolt. Karjaimat dereka köré fonva vontam magamhoz közelebb a lányt, aki mellkasomat csapkodva próbált kiszabadulni kezeim közül. Belevigyorogtam a csókba.
- Megkaptad, amit akartál. Eressz el, könyörgöm! - morogta a számba, mire egy apró puszit lopva még arrébb araszoltam. Ujjaim a zene ütemére mozdultak Louise vékony csípőjén, ami egy idő után már nem zavarta. Talán élvezte egy kicsit. Alsó ajkam megnyalva eltűrtem a füle mögé egy kósza tincset, amit grimaszolva tűrt. Felnevettem. - Nem volt olyan vészes ez a csók, vagy tévedek?
Arca egy árnyalattal vörösebb lett az eddiginél. Vigyorom szélesebbé vált, Lou viszont bosszúsan összehúzta a szemöldökét.
- Elismerem, nem csókolsz olyan rosszul. Sőt. De, a bugyimat nem fogod levarázsolni rólam - hümmögve nyomtam egy puszit a szája sarkába, aztán meginvitáltam egy italra. A Gonzales-ikrek némi féltékenységgel vegyítve tapsoltak, majd hüvelyujjukat felfelé mutatva figyeltek minket. Lou a fejét csóválva felsóhajtott. - Holnap ezen fognak csámcsogni.
- Beszélni fogok velük. Délelőtt benézek kicsi Lewis-hoz, délután pedig irány Budapest - örömmel töltött el a város nevének kimondása. A szívembe lopta magát a magyar főváros, szeretek ott versenyezni. A gondozólány bólintott egyet s rendelt egy koktélt. Hezitáltam, hogy én mit kérjek. Alkoholos és cukros löttyöt nem igazán akartam bevinni a szervezetembe, így is le kell majd dolgoznom az utóbbi két nap lazsálását. Miután utoljára végigfuttattam tekintetem az itallapon, a pultosra pillantottam. - Egy Royal Fizz-t, legyen szíves.

Az este hátralevő részét a világbajnok társaságában töltöttem. Meglepően jól éreztem magam vele. Kezdeti ellenszenvemet, undoromat megpróbáltam legyűrni, mellőzni. Rájöttem - valószínűleg a csók is közrejátszott véleményem megváltozásában -, hogy Lewis nem is olyan elviselhetetlen, mint amilyennek az olvasottak alapján beállítottam.
- Sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy autóversenyzővel fogok koktélozni az alapítvány törzshelyén - szólaltam meg, majd kértem egy másfajta, alkoholmentes italt. Hamilton elmosolyodott s belekortyolt a jéggel és zöld citrommal teli nedűjébe. - Arra végképp nem számítottál, hogy csókolózni is fogsz vele, igaz?
- Nem igazán - vallottam be ruhám szélét piszkálva. Eleinte fel akartam pofozni, amiért bepofátlankodott az aurámba... Végül hagytam magam. Erőtlenné váltam. Talán a kíváncsiságom hajszolt, fogalmam sincs. Nagyot sóhajtva megráztam a fejem s a karomon végigsimító pilótára emeltem tekintetem. Hangját valósággal ki kellett szűrnöm a tömegből, olyan halkan beszélt hozzám. - Miért lettél állatgondozó?
- Gyerekkorom óta szerettem a közelükben lenni. A nagyszüleimmel szinte minden hétvégén az állatkertet jártuk, ami megnyugvással töltött. Nagyi fényképeket készített, én pedig nagyapa nyakában ülve bámészkodtam. Egyszer egy ilyen alkalommal kis híján megdézsmálta a hajamat egy zsiráf. Akkor sírtam el magam először az állatok közelében, de nem azért, mert haza kellett jönnünk. Az ijedség miatt - gondoltam vissza szeretetteli mosollyal az arcomon. Lewis valósággal itta a szavaimat; könyökére támaszkodva, csillogó szemekkel figyelt rám. - 10 éves koromban kaptam egy papagájt és egy kutyát, Rony-t. Mindig is bulldog-t szerettem volna. Apu egyik ismerőse már évek óta tenyésztette ezt a fajtát, így a születésnapomon megleptek egyel.

- Ugye csak viccelsz?! - kerekedtek el a szemei. Megráztam a fejem, aztán rá akartam kérdezni, mi a baj. A homlokomra csapva eszembe jutott. Elmosolyodtam. - Roscoe és Coco bulldog kutyusok, nemde?

- Látod, mennyi közös van bennünk? - simította combomra a kezét, amitől remegés futott végig a testemen. Aprót bólintottam. Nem tudom, miért és hogyan csinálja, de kezdem megkedvelni a fickót. Vagy az újságok hazudnak, vagy ő mutatja be magát másnak, mint aki valójában. Biztos jó ötlet, hogy vele enyelgek, mintsem a barátaimmal szórakoznék? Össze vagyok zavarodva... Nem is kicsit! Koktélom felét felhajtva egy, a témához köthető kérdéssel dobtam meg Lewis-t. - Miért fontos számodra az állatok közelsége?

Coco és Roscoe ♥

- A szüleim válása után apámnál töltöttem a hétvégéket és az egyik ilyen alkalommal a szomszédságában arra lettem figyelmes, hogy egy öregember félholtra vert egy anyamacskát. A kicsiket nem bántotta, szerencsére. Nem tehettem semmit a bántalmazás ellen, mert a fickó részeg volt. Apu mindig rám szólt, hogy kerüljem el messziről az öreget - fájdalmas sóhaj hagyta el a száját. Tekintetem elhomályosult, ahogy elképzeltem a védtelen cicákat. Akaratlanul is elengedtem egy könnycseppet, amit a pilóta azonnal le is törölt. Alsó ajkamba harapva elfordítottam a fejem. - Coco és Roscoe olyanok számomra, mintha a gyerekeim lennének. Egy ujjal sem bántanám őket, bármekkora galibát is okoznak a szobámban vagy amerre éppen járunk. A galiba alatt maximum a nyáladzást értem.
Felkuncogtam. A közösségi oldalakon szinte mindennap belefutottam a szeretett kutyusok képeibe, így tisztában voltam vele, milyen szoros kötelék fűzi hozzájuk a világbajnokot. Példaértékű, ahogyan a „gyerekeivel” bánik.
- Lassan vissza kellene mennem a szállodába. Nem bánod, ha előtte hazakísérlek? - csúsztatott a pultra néhány dollárt, ami biztosan több volt, mint a fogyasztásunk. Nem hagyta, hogy az ezelőtti koktéljaimat magam fizessem. Szólásra nyitottam a szám, de végül egy hang sem jött ki. Csupán csak egy fejrázásra futotta, amit mosolyogva nézett végig. - Gyere, köszönjünk el a többiektől!
Ujjainkat összekulcsolva tört utat a táncolók között. Maria és Tori szemöldök vonogatva ajándékozott meg egy csontropogtató öleléssel, míg a főnököm és a többi gondozó jó hangosan további szép estét kívánt nekünk.
Fogaim egy másodperc leforgása alatt koccantak össze, ahogy kiléptünk a szórakozóhely elé. A levegő jelentősen lehűlt. Kezeimmel próbáltam meg felmelegíteni libabőrös karjaimat, több-kevesebb sikerrel. Lewis megelégelte szenvedésem s meg sem várva ellenkezésem terítette a hátamra dzsekijét.
- Köszönöm, de erre igazán semmi szükség. Meg fogsz fázni - már adtam volna vissza a ruhadarabot, de a férfi erős ujjai megakadályoztak benne. Rosszallóan megcsóválta fejét, majd megigazította rajtam a kabátot és újfent összekulcsolta kezeinket. - Most az egyszer ne ellenkezz, kérlek!
- Rendben, de... - egyszerűen belém fojtotta a szavakat. Ajkait követelőzően nyomta az enyémekre, ami váratlanul ért. Nem is kicsit. Amikor elhúzódott, lemondóan felsóhajtottam. - Javíthatatlan vagy.
- Mégis tetszett, valld be - a mosoly levakarhatatlan volt arcáról. Aprót biccentettem, majd befordultunk az utcánkba. A pilóta egyre izgatottabbá vált, amit nem tudtam hova tenni. - A húgom olyan, mint egy biztonsági kamera. Nem viselkedhetünk feltűnően.
- Egy ölelés belefér, ugye? Azt fintorogva is kibírod - cukkolt, mire hitetlenkedve rácsaptam a karjára. 360°-s fordulatot vett a hozzáállásom a világbajnokhoz, egyetlen egy este alatt. Szokatlan és rettentően furcsa. Amint a bejárati ajtóhoz értünk, visszaadtam Lewis-nak a dzsekijét s én kezdeményeztem az ölelést. Karjai szorosan a derekam köré fonódtak, ajkai alig érzékelhetően, de hajamba fúródtak. Lángoló arccal húzódtam el tőle. Miért váltja ki ezt belőlem? - Meglepő, de jól éreztem magam ma este. Nem is vagy olyan kibírhatatlan.
- Ezt jó hallani - húzta széles vigyorra a száját, aztán magára kapta a kabátját és zsebre dugta kezeit. - Holnap reggel találkozunk. Jó éjt, Lou!
- Jó éjt, Lewis! - mondtam egy ásítást elnyomva, majd megvártam, míg elhagyja az utcát.
Halkan felsiettem a szobámba, megváltam a szettemtől és egy elnyűtt pólóba bújva befészkeltem magam az ágyba. Azonnal elnyomott az álom, mely egész kellemesnek bizonyult. 

04.

Sziasztok!

Délután úgy kidőltem, hogy a világomról nem tudtam :) Sajnálom, hogy ilyen későn kerül fel a folytatás :( Köszönöm az előző részhez érkezett 4 kommentárt - Emily Ross, Vivian Leite, Adriana Solis és BellaLili, aki a Facebook-n halmozott el kedves szavakkal ♥ -, a 2 pipát és az 5 feliratkozót ♥! Jövő héten nem tudom, mikor érkezik a folytatás, mert frissítésen és takarításon lesz a gépem :) További szép éjszakát és kellemes hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

Esélyem sem volt lelépni, mert Maria észrevett s végigvonszolt a tömegen az asztalukhoz. Tori hatalmas ölelésben részesített, akárcsak a többi gondozó. Hamilton fel-le jártattam rajtam tekintetét, ami szinte lángolt a vágytól. Kifújva addig bent tartott levegőmet hajoltam Vic füléhez.
- Minek kellett elhívnotok őt is? - böktem fejemmel a pilóta felé, miközben ledobtam a táskámat a bőrülőre. Remélem, nem fogom itt hagyni, mint múltkor... A Gonzales lány csak kuncogva átkarolta a vállam. A leheletéből s a viselkedéséből ítélve már jó párszor felkereshette a bárpultot. Ahogy az lenni szokott egy ilyen este alkalmával. - Mindenképpen tudni akarta, hogy jól vagy-e.
- Ó, máris a nyakába ugrom, amiért ilyen édes, hogy aggódik értem - tettem szívemre színpadiasan a kezemet s megforgattam a szemem. - Miért kellett nekem idejönnöm? Miért?
- Ne legyél ennyire csökönyös és ellenségeskedő - pirított rám Maria, miközben elém csúsztatott egy számomra ismeretlen koktélt. Mint később megtudtam, Florida Sunshine a felül sárga, alul pirosas ital neve. Fél pohár után már éreztem a tequila hatását. Homlokomat masszírozva néztem a lányra. - Egy pohár víz is elég lett volna.
- Attól nem hinném, hogy ellazulnál - mosolygott, majd odatáncolt a karaokegéphez. Sutyorogtak egy ideig a világbajnokkal, aztán egy emberként fordultak felém. Felvontam a szemöldököm. Maria vigyorogva felém dobott egy mikrofont, amit először kis híján elejtettem. - Énekelsz velem egyet?
- Egy feltétellel - mormoltam Lewis égető pillantását kerülve. Falra fogok mászni a fickótól. - Ha nem nyáltól csöpögő számot választasz. Különben hazamegyek.
Amikor meghallottam a dallamot, levakarhatatlan vigyorra húzódott a szám. Maria azonnal elkezdte a szöveget, amit kívülről fújtunk, a monitoron futó dalszöveg olvasása nélkül. Éneklés közben többször elnevettem magam, mert a Gonzales lány idétlenül táncolt vagy megpróbálta elsajátítani a különböző előadók stílusát. A műsorunk végén hangos füttyszót és tapsot kaptunk.
- Jól van, Mariah Carey... Most én sajátítom ki Lou-t - kaparintotta meg a mikrofont testvérétől Tori, majd átengedte nekem a dalválasztást. Amikor sikerült döntenem, kifújtam az addig bent tartott levegőt. Vic vidáman összecsapta kezeit. - Te énekelsz spanyolul.
- Tudtam - léptem az asztalhoz s beleittam a koktélomba. Kirázott a hideg a tequilától. A következő italom én fogom kérni. - Hadd szóljon!
Tori félreértelmezte a karaoke fogalmát. Kisebb műsort adott a szórakozó fiataloknak, akik az én nevemet is ugyanolyan elánnal kántálták, hátha táncolásra bírnak. Nem igazán akartam, hogy makacsságom miatt megjegyzéseket kapjak, ezért feszengve bár, de csatlakoztam Vic-hez. Elengedtem magam. hosszú idő után először.
- És ezzel befejeztem mára a szereplést - huppantam le a kanapéra, ami félkört alkotott az asztal körül. A világbajnok s a gondozók csalódottan felsóhajtottak. Széttártam a karjaim. - Szórakozni jöttem, nem szórakoztatni.
- Őrült jól nyomtátok - jelent meg egy-egy koktéllal a pultoscsaj, Rose. Tori egy Red Russian-t, én pedig egy Fruit Punch-t kaptunk. - Lou, ezt egy régi ismerősöd küldi.
Felvont szemöldökkel fordultam a bárpult irányába. Amikor megláttam az italok feladóját, meglepett mosolyra húzódott a szám. Izgatottan intettem neki egyet, mire a fejét rázva faképnél hagyta a rajta csimpaszkodó, alul öltözött cicababát. Apró sikoly szokott ki ajkaimon, mikor felkapott a helyemről s megpörgetett. Karjai legalább kétszer körbeérték volna vékony derekam.
- Kit sodort erre a korántsem hűvös fuvallat? - mosolygott Eddie, miközben Aaron sorra megölelte a gondozókat. Lewis csendben, már-már sértetten nézte végig a jelenetet. Mire felocsúdtam a kellemes meglepetésből, azon kaptam magam, hogy Aaron ölében ülök. Mit ne mondjak, a pilóta szemei kétszeresére kerekedtek. Gyerekkori legjobb barátom állát megtámasztva a vállamon válaszolt Eduardo kérdésére. - Hiányzott a család és a mexikói életforma.
- Rólunk meg csúnyán elfeledkeztél - jegyeztem meg szomorúan, karjaimat összevonva a mellkasom előtt. Aaron kuncogva egy puszit nyomott az arcomra. - Semmit sem változtál.

*

Alig egy órát beszélgettünk, mert legjobb barátom még szeretett volna egy kevés időt tölteni a családjával, mielőtt visszautazik Ausztráliába. Örültem, hogy körülbelül 2 év után találkozhattunk, de szomorú is voltam, mert fogalmam sem volt arról, mikor láthatjuk ismét a másikat.

- Esküszöm, helyesebb lett - pirult bele mondandójába Tori, mire felnevettem. Mindig is bejött neki a srác s a vonzalom fordítva is megvolt. A kémia viszont messziről elkerülte a párost. - Biztosan van barátnője.

- Fél éve jegyesek - motyogtam, Vic pedig eltátotta a száját. Hümmögtem egyet, megerősítve szavaim s táskámat magamhoz véve elvonultam a mosdóba. Örültem, hogy Aaron alkoholmentes koktélra hívott meg, különben elhánytam volna magam. A szervezetem valósággal kilökte a piát, mint egy idegen testet. Miután kezet mostam, átvergődtem a tömegen a pulthoz. Rose azonnal elkészítette nekem azt a löttyöt, amit nemrégiben kaptam legjobb barátomtól. Alig, hogy beleittam a gyümölcsös nedűbe, egy széles mellkas préselődött a hátamhoz. Unottan felsóhajtottam. - Mit akarsz, Lewis?
- Szeretnélek meghívni egy italra, aztán táncolhatnánk - foglalt helyet a mellettem elhelyezkedő bárszéken, majd rendelt mindkettőnknek egy-egy Bora-Borát. A pultos szemöldökét húzogatva csúsztatta elém a koktélt. Megforgattam a szemem. - Ne csináld ezt, Rosie.
- Semmi sem csináltam. Nem tudom, miről beszélsz - kuncogott, aztán arrébb araszolt tőlünk, hogy kiszolgálhassa a többi vendéget. Megráztam a fejem s szótlanul kortyolgatni kezdtem a világbajnoktól kapott italt. Lewis a pultra könyökölve bámult, miközben a combomra simította a kezét. Kis híján kiköptem a gyümölcsös koktélt, egyenesen Hamilton-ra. Nem sok kellett, hogy megpofozzam. - Ne érj hozzám!
- Táncolj velem! - cirógatta meg a karomat, mire idegesen fújtattam egyet. Addig úgy sem hagy békén, miért is ne?! - Ah, oké. Felőlem.
Látni kellett volna a pilóta arcát. Levakarhatatlan vigyora mellé csillogó szemei is társultak, melyek egész aranyossá tették. A kissé lassú számot egy pörgősebb és sokkal fűtöttebb szövegű dal követte. Esélytelen volt, hogy ne kerüljek közel Lewis-hoz. A tömeg egy emberként sodort a férfi karjaiba, miközben fahangon üvöltötték a dalszöveget. A halláskárosodás garantált volt.
- Lehetne ez a közös dalunk - hajolt a fülemhez a versenyző, én pedig arrébb húztam a fejem. Harsányan felnevetett. - Tudod, hogy nem adom fel.
- Tudod, hogy nem érdekel - mormoltam gúnyos mosollyal. Hamilton válasz helyett a fülem mögé tűrt egy kósza tincset, majd lecsapott ajkaimra. Kidülledtek a szemeim. Hirtelenjében azt sem tudtam, mit csináljak.

03.

Sziasztok!

A megszokotthoz képest kissé későn, de megérkeztem a folytatással :) Köszönöm az előző részhez érkezett 3 kommentárt - Emily Ross, Adriana Solis és BellaLili, aki a Facebook-n örvendeztetett meg a véleményével ♥ -, az 5 pipát és a 4 feliratkozót ♥! További szép estét és kellemes hétvégét kívánok :)! Pusszpáá evribádii,

Macy

Valósággal szívecskéket láttam az ikrek szemében, ahogyan köztem és a pilóta között cikázott tekintetük. Megráztam a fejem. Lassan kezdtem begolyózni a világbajnoktól.
- Csak ne lennél ennyire makacs. Ezt az egy tulajdonságod nagyon, de nagyon nem szeretem - motyogta Maria, miközben Achilles hasát vakarta. Kifejezetten igényelte, hogy ne csak játsszunk vele, hanem simogassuk vagy vakarjuk meg itt-ott. Szokásához híven, Lewis lazán leheveredett mellém s felém nyújtotta a tálat. Várakozóan méregette arcom, majd egy idő után gúnyosan megszólalt. - Nem mérgeztem meg a gyümölcsöket.
- Mindjárt gondoltam - kaparintottam meg egy almát. Reggel óta mindössze egy üveg ásványvíz volt, amit magamhoz vettem táplálék gyanánt. Gyomrom örömtáncot járt, ahogy elpusztítottam a piros, néhol sárgás gyümölcsöt. Következő áldozatom a közepes kockákra vágott ananász volt, amit pár nagyobbacska eper követett. Tori rosszallóan megcsóválta a fejét. Tudtam, mi fog következni. - Fogadok, hogy megint nem ebédeltél.
- Naya-nak segítettem egy koreográfia összeállításában - vettem elő a telefonom, aztán megkerestem a videót és a fűre letéve elindítottam. A lányok és az eddig engem stírölő Hamilton egy emberként meredt a mobil képernyőjére. Szabad combomon halkan ütöttem a dallamot s dudorásztam. Mindig ezt szoktam csinálni, ha az ikreknek vagy Eddie-nek megmutatom az alapítványnál összeütött koreókat. Tori elismerően füttyentett egyet, amikor elsötétült a telefon kijelzője. Nevetve zsebre csúszottam a készüléket. A hangulat azonban nem volt jó kedélyű. Sőt. - Teljesen megfeledkeztem az evésről. Egészen idáig nem is voltam éhes.
- Hallottuk már ezt, nem is egyszer. A végén infúzióra lettél kötve, mert legyengült a szervezeted - horkantott egyet Maria, miután emlékeztetett a körülbelül egy hónapja történtekre. Elhúztam a számat. Nem volt kellemes érzés. Egy napig feküdtem kórházban, hogy valamelyest rendbe hozzanak. Azóta sikerült nem rosszul lennem. - Értem én, hogy tökéletes alakra vágysz... Ami már megvan, lássuk be. De nem mindegy, milyen áron.
- Mindig is ilyen voltam - rántottam vállat. Nayara apa génjeit, én pedig anyukánkét örököltem. Áldás és átok egyszerre. - Nem beszélhetnénk másról? Kezdem kínosan érezni magam.
- Csevegés helyett inkább egyél - szólalt meg legnagyobb meglepetésünkre Lewis, aki mindeddig csendben ült mellettem s csak visszafogottan, de rendíthetetlenül stírölt. Felvontam a szemöldököm. Válaszát a fülemhez hajolva duruzsolta el. - Nem akarom, hogy a randinkon rosszul legyél.
Abban a pillanatban kitört belőlem a nevetés. Könnyeim megállás nélkül folytak, miközben a hasamat fogtam kacagás közben. Lewis és én... Randi... Jó vicc. Komolyan, mi a fenét gondolt? Azt hitte, hogy majd a nyakába ugrom és kézen fogva szerelmet vallunk egymásnak? Na, jó, talán ilyen gyorsan nem mennének a dolgok. Mégis őrültségnek tartom a felvetést.
- Nehéz felfogású vagy. Megmondtam, hogy nem kedvellek... Amiből az következik, hogy a randiról is lemondhatsz - szusszantottam nagy nehezen, miközben felálltam a fűből. Időközben a rajtam pihenő párduc elvonult a többi vadmacskához, így nem kellett arrébb terelni a lusta jószágot. Halántékomat megmasszírozva az ikrekre pillantottam. - Szólnátok Eduardo-nak, hogy hazamentem? Nem érzem valami jól magam.
- Hazakísérjelek? - ajánlotta fel rögtön Tori, mire megráztam a fejem s elköszöntem tőlük. Ahogy beléptem a látogatószobába, még utánam kiáltott. - Azért a karaoke estre eljössz? Addig biztosan jobban leszel.
- Meglátom - mosolyogtam rá, aztán elvonultam az öltözőbe és összepakolva a cuccaimat hazasétáltam.
A szobámba érve ledobtam magamról a ruháimat, majd elmerültem egy kád, forró vízben. Szemeimet lehunyva relaxáltam békésen, élvezve a házban uralkodó csendet.

Pár órával később...

Kipihenten és valamelyest nyugodtabban aggattam magamra a húgomtól kölcsönkért ékszereket. A nyaklánc és a fülbevaló legalább dobott valamit a szettemen, ami egy egyszerű ingruhából és egy pár, platform magassarkúból állt. Nem igazán szoktam kiöltözni, főleg nem a karaoke estre. Az igazat megvallva, semmi kedvem sem volt menni. Túl sok volt a mai nap számomra, köszönhetően Hamilton-nak.
- Tori mesélte, hogy nem érezted jól magad - huppant le az ágyamra Naya. Elnézve az öltözékét, ő most kihagyja, hogy hülyét csináljon magából. Egy fél számmal nagyobb pizsamában fészkelődött a takarón, miközben visszapakolt a neszesszeres táskámba. Hümmögtem egy sort. - Lewis miatt?
- Az idegeimre ment - sóhajtottam, majd belebújtam a flitteres lábbelibe. Majdnem kitörtem a bokám, ahogy a sarkak belesüppedtek a szőnyegbe. Hiányzott volna egy ficam, tényleg. - Mit megadnának az ikrek, ha értük rajongana így...
Naya kuncogva megrázta a fejét, aztán utolsó simításként befonta a hajam s utamra engedett. A taxi már a ház előtt várt rám. Vettem egy mély levegőt és elmormolva egy köszönést beültem a sofőr mögé.
Fél óra múlva megérkeztem a törzshellyé vált bárhoz. Amint beléptem a helységbe, tekintetem végigfuttattam a tömegen. Halovány mosolyom azonnal az arcomra fagyott, amikor megpillantottam Lewis-t a karaokegépnél.  

02.

Sziasztok!

Megérkeztem a soron következő résszel :) Hamarosan ez is felkerül Wattpadra, az első résszel együtt, ha valaki ott - is - olvasná :) Nagyon szépen köszönöm az előző bejegyzéshez érkezett 1 kommentárt Vivian Leite-nek, illetve Emily Ross-nak és BellaLili-nek is, akik a Facebook-n osztották meg velem véleményüket ♥ :) Remélem, ez a rész elnyeri majd a tetszéseteket :) Jövő héten érkezem, ha minden jól megy :) További szép délutánt és jó hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,

Macy

You're The Reason

Mi történik akkor, ha két őrült lány meghall valami jó zenét? Elszabadul a pokol. Nagyon is.

Miután kidolgoztuk és videóra vettük a koreográfiát Naya-val, pihenés gyanánt végigpörgettük a lány lejátszási listáját. Meglepő lehet, de nem igazán tért el az ízlésünk egymásétól. Az első néhány számot a földön ülve, fejünket ide-oda ingatva hallgattuk végig. Amint összeszedtünk magunkat, Nayara felpattant a helyéről s a szöveget üvöltve mozogni kezdett. Táncnak semmiféleképpen nem volt nevezhető.

- Te teljesen bediliztél - nevettem, miközben megragadta a kezem. Csokoládébarna íriszei valósággal könyörögtek, hogy én is őrüljek meg. Legalább egy kicsit. Sóhajtottam egy nagyot. - Egye-fene.

Ha százszor nem túrtunk a hajunkba a soron következő zeneszám alatt, akkor egy sem. Cipőnktől megválva csúszkáltunk a padlón, faltól falig. Mintha otthon lettünk volna. 

- Hmm, erre már lenne egy ütős koreóm - lihegett Naya, csípőjét a ritmusra mozdítva. Egyetértően biccentettem, majd feljebb vettem a hangerőt. A slágerlistákat heteken át vezető dal már első hallásra a fejembe ragadt, így nem volt nehéz egy figyelemfelkeltő és szórakoztató mozdulatsort összepakolni rá. A szám végig felfelé görbült. 

Nagyon szerettem táncolni, kicsi korom óta. Talán az anyatejjel szívhattam magamba, hiszen anya is profi szinten táncolt, egészen addig, míg teherbe nem esett velem. Nem egy felvételt láttam a fellépéseiről. Bámulatosan csinálta a művészet ezen ágazatát. Testvéremnek azonban ezekhez a videókhoz nem volt türelme, mindig elmászkált vagy a kertben kergette a kutyákat. Most komolyan, egy akkor 5 éves kislánytól mi mást várhatna az ember?

- Úgy tűnik, lejárt az idő - bökött fejével Nayara az ajtó irányába. Lewis kocsonyán logó szemekkel stírölt engem, miközben az órája üveglapját kocogtatta egyfajta figyelmeztetésként. Mit ne mondjak, idiótán festett. Húgom ki is röhögte a pilótát. - Magatokra hagyjalak titeket?
- Ha megteszed, én kicsinállak - léptem a lejátszóhoz s kikapcsoltam a készüléket. Bele sem mertem gondolni, hogy a világbajnok mióta nézhetett minket. - Nem hiszem el, hogy nincs magánélete. Állandóan itt van az alapítványnál. Kezd az agyamra menni.
- Tényleg? Akkor miért rákvörös a fejed? - vonta fel  szemöldökét Naya, erősen visszatartva feltörni készülő nevetését. Szája másodpercekig csak remegett. Idegesen fújtattam egyet. - Nem azért, amire te gondolsz.
- Én nem gondolok senkire és semmire se, nővérkém - veregetett vállon s magához vette a mobilját. Ajkain bugyuta mosoly terült szét, amikor kinyílt az ajtó. - Nekem most már indulnom kell a városba. Tudod, Louise, valakinek be kell tanítania a koreográfiát. Otthon találkozunk.
- Nayara, nem mehetsz el! Hallod? - kétségbeesett kérdésem süket fülekre talált. Ezért még számolunk. Majd én is így segítek, ha le kell pattintania azt a srácot, akit a háta közepére sem kíván. Bosszantó teremtés. Ahogy a testvérem távozott a helységből, úgy csatlakozott hozzám Lewis. A fejemet a falba vertem volna mérgemben. - El sem tudod képzelni, mennyire örülök neked.
- Ezt jó hallani - mosolygott felcsillanó szemekkel. Kis híján elröhögtem magam. - Ugye tudod, hogy csak ironikusan értettem?
- Sajnos - vakarta meg csalódottan a tarkóját, ám a rosszkedv nem tartott sokáig. Elszántan vigyorgott a képembe. - Mindig elérem, amit akarok. De, ezt gondolom, tudod.
- Hát persze - motyogtam egyre távolabb lépkedve a férfitől s hátat fordítva neki kimentem a kertbe. Az ikrek Ma-Tzu ölelését élvezték, míg a többi vadmacska körülöttük feküdt jóllakottan. Amikor leheveredtem az egyik párduchoz, az állat a combomra hajtotta a fejét és szusszantott egy nagyot. Kuncogva simogatni kezdtem puha bundáját. - Te legalább nem vagy rámenős, mint az a tökfej autóversenyző. Azt hiszi, hogy minden egyes nő a lábai előtt hever a világon... Rohadtul nem.
- Nagyon szerencsés vagy, csak az ellenkezőjét meséled be magadnak. Sokan féltékenyek lennének rád, ha tudnák, mi folyik itt az utóbbi napokban. De, ezzel szerintem tisztában vagy - szólalt meg Tori, miközben hasra fordult a fűben, Ma-Tzu pedig a lány hátára telepedett. - Nem mindennap akar felszedni egy híresség, lásd be.
- Még jó, hogy nem. Csak az a bökkenő a dologban, hogy én nem kedvelem Lewis-t. Egyoldalú a vonzalom - mondtam a combomon alvó párduc fejét cirógatva. Vic felsóhajtott, amit vagy azért tett, mert alig kap levegőt a nagyobbacska vadmacska súlya alatt, vagy, mert nem akarja elfogadni a szavaimat. Nem tudtam eldönteni. - Ez van. Törődjön bele, hogy engem nem kaphat meg.
- Biztos vagy te ebben, Lou? - csatlakozott a beszélgetéshez a háromszoros világbajnok, kezében egy nagy tál gyümölccsel. A kedvenc gyümölcseimmel. 

01.

Sziasztok!
Miközben fut a második szabadedzés, addig én gyorsan befejeztem az első részt :) Nagyon szépen köszönöm itt is a 0.részhez érkezett 4 kommentárt és a 6 pipát ♥! Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog a történet :) Remélem, ez a kis bejegyzés is elnyeri majd a tetszéseteket :) További szép délutánt és kellemes hétvégét kívánok ♥! Pusszpáá evribádii,
Macy

Bad Boyz

Az oroszlánbébi tavaly ismerte meg a világbajnokot, én viszont az idei évről írok, azaz Lewis és Lewis a történet szerint 2016-ban találkozik egymással! 

A Magyar Nagydíj hetéig Lewis reggeltől estig az oroszlánkölyökkel töltötte idejét. A Gonzales-ikrek féltékenyek is voltak a kis csöppségre, aki látszólag nagyon élvezte a pilóta társaságát. Egészen olyannyira megkedvelték egymást, hogy az egyik játékkal teli délután után együtt aludtak. A világbajnok magzatpózba kuporodva szuszogott a ketrec sarkában, a karjai között pedig a bébioroszlán feje kandikált ki mindössze.
Magára hagyva a két Lewis-t láttam el a többi vadmacskát, majd elvonultam az öltözőbe. Előhalásztam a táskámból a telefonom, a fülesem és a rajzokkal teli mappám, aztán a látogatóknak kialakított helységbe vezetett az utam, ahol egy picit foglalkozhattam a második szenvedélyemmel, a rajzolással. Középiskolás éveim alatt rühelltem ezt a fajta művészeti ágazatot, mostanra viszont az életem részévé vált. Többnyire tájképeket és állatokat szoktam megeleveníteni a papíron vagy a vásznon, emberábrázolást csak és kizárólag kérésre készítek.
A külvilágot kizáró hangmagasságon szóló zene és a félkésszé vált rajz miatt későn vettem észre, hogy valaki engem néz. Sűrűn pislogva emeltem fejemet az ajtó irányába. A világbajnok bágyadt mosollyal az arcán, az ajtókeretnek nekidőlve mért végig tetőtől talpig.
- Mit szeretnél? - vettem ki a fülemből a headset bal felét s letettem az ölemből a mappát. Hangom rekedtesen csengett, mivel közel egy órán át egy kukkot sem szóltam senkihez sem. Lewis le is hőkölt egy pillanatra. Megköszörültem a torkom. - Hm?
- Csak néztelek - rántotta meg a vállát, én pedig megforgattam a szemem és folytattam a rajzot. A világbajnok nem adta fel; mellém kuporodott és úgy figyelte mozdulataimat. Rettentően idegesített. Összepréselt szájjal felvázoltam az oroszlánkölyök körvonalait, majd idegesen fújtatva a férfi felé fordultam. - Hagyd ezt abba!
- Nem tudom, miről beszélsz... - rázta meg ártatlanul a fejét, amitől még idegesebb lettem. Ahogy a vállára akartam csapni, elkapta a kezem és belepuszilt a tenyerembe. Úgy rántottam ki magam a keze közül, mintha parázsba nyúltam volna. Szívből jövően felnevetett. - Ne ijedj meg, Lou! Ez egy ártatlan puszi volt.
- Az ittléted alatt ez már vagy a harmadik ilyen puszi volt - róttam fel neki, de ügyet sem vetett rá. Helyette inkább a hajamat piszkálta, rosszabb esetben pedig mindenáron meg akart csókolni. - Befejeznéd? Ha nem vetted volna észre, én kifejezetten falra mászom tőled! Nem vagyok a rajongód, se az egyik lotyód, akivel így játszhatsz.
- Óvatosan dobálózz ilyen szavakkal - az arcáról egyszerűen képtelenség volt levakarni a mosolyt. Felhorkantottam. Pofátlan egy alak. Hihetetlen, hogy az a felfelé görbülő vonal minden egyes alkalommal ott virít a fején, akárhányszor csak meglátom. - Tulajdonképpen miért nem kedvelsz? El tudom viselni egyes emberektől az utálatot, de ilyen gyönyörű lányoktól sajnos nem igazán.
- Éppen ezért nem kedvellek - mondtam, miközben arrébb araszoltam a pilótától. - Benyögöd a szépet meg a jót a nőknek, akik már akkor ledobnák magukról a textilt, amikor csak rájuk nézel. Hát haver, közlöm veled, hogy engem teljesen hidegen hagy a próbálkozásod.
A szűzies pislogáson kívül nem kaptam más reakciót kifakadásomra. Lemondóan megráztam a fejem, majd a cuccaimat felnyalábolva az öltözőbe robogtam. Reménykedtem abban, hogy legalább ott nyugtom lesz. Óriásit tévedtem. Imádott húgom az ajtót feltépve vágódott le mellém.
- Segítened kell - szusszantott egyet, miközben a földre dobta a sporttáskáját. Felvont szemöldökkel raktam félre a mappát és a telefon-fülhallgató párost. - A srácokkal már órák óta próbálkozunk egy új koreográfia összerakásával, de sehogy sem megy. Hétvégén itt a táncpárbaj elődöntője, mi pedig sehol sem tartunk.
- Szerencséd, hogy most éppen ráérek - mosolyogtam. Nem ez az első alkalom, hogy segítek Naya-nak a táncban. Évekkel ezelőtt jómagam is részt vettem néhány táncpárbajon. Volt, amelyiket elsöprő fölénnyel megnyertük a csapatommal és sajnos olyan is adódott, amikor súlyos vereséget szenvedtünk. - A zenét azért remélem, sikerült kiválasztani.
- A látogatószobában megmutatom - ragadta meg a kezem, majd valósággal odahúzott az említett helységbe. Lewis még mindig ott üldögélt a padlón, ujjaival fürgén gépelt valamit. Amikor észrevette, hogy nincs egyedül, kíváncsian felemelte a fejét s zsebre rakta a telefonját. Tekintetünk azonnal összekapcsolódott. Nayara vállamba bokszolása lendített vissza a jelenbe. Felszisszenve rá pillantottam a tőlem 3 évvel fiatalabb lányra. - Azt mondtad, ki nem állhatod.
- Így is van - suttogtam és elvettem a testvéremtől a mobilját. A szoba felső sarkaiban helyett kapott hangfalak tökéletesen a segítségünkre voltak. Miután csatlakoztattam a telefont a lejátszóhoz, Naya elindította a kiválasztott dalt. A világbajnoknak esze ágában sem volt magunkra hagyni minket. Sőt. Várakozóan méregetett hol engem, hol a húgom. Frusztráltan odatrappoltam hozzá. - Legalább egy órára hagyj békén, jó?
- Miért? Talán zavar a jelenlétem? - magasodott fölém. Megforgattam a szemem, a mai napon már kitudja, hanyadszorra. Jóízűen felnevetett. - Oké. Egy órára megszabadulsz tőlem. Hátha az ikrek örülnek majd a társaságomnak.
- Biztosan - bólogattam, mire fülig érő szájjal intett egyet Nayara-nak, én pedig egy kacsintást kaptam. Hatalmas sóhaj szökött ki a számon, amikor a világbajnok végre elhagyta a látogatószobát. Hajamba túrva újraindítottam a zenét. - Igyekeznünk kell. Amilyen balszerencsém van, úgyis visszajön az ígértnél előbb és széttépi az idegeim.

00.

Sziasztok!

Az első szabadedzést nem kihagyva, izgatottan publikálom sokadik blogom első vagyis nulladik részét :) Már most megkedveltem a történetet, pedig még az elején tartok az írásban :) Remélem, nektek is tetszeni fog :) További szép napot és hétvégét kívánok! :) Pusszpáá evribádii,

Macy

Egyáltalán nem furcsálltam az alapítvány kertjét ellepő fotósokat. Az utóbbi időben egyre több híresség látogatott el hozzánk, hogy örökbe fogadhasson egy vadmacskát. Mindezt egy seregnyi paparazzi kísérte figyelemmel. 

A forgatagban azonban nem számítottam arra, hogy a kolléganőim egy emberként őrülnek majd meg. 

- Elárulnátok, mitől vagytok ennyire feldobva? - vettem magamhoz az aznapi ebédemet s felültem az asztalra. Tori elkerekedett szemekkel és tátott szájjal meredt rám. - Mi az?

- Te nem tudtad? Lewis Hamilton itt van és éppen Ma-Tzu kapta meg néhány percre játszótársnak - nézett el a vállam fölött. Unottan elhúztam a számat. Kicsi korom óta figyelemmel kísértem a Forma-1-s közvetítéseket, ám amikor ez a bájgúnár 2007-ben csatlakozott a mezőnyhöz, elment a kedvem a sportágtól. A hírekről nem szoktam lemaradni, de futamokat nem nézek. Megteszi helyettem a családom többi tagja. - Nem tudom, mit esztek annyira rajta. Csak egy tetovált, nagyképű seggfej, akit csak a hírnév érdekel. Ha nem az ő malmára hajtják a vizet, megsértődik, mint egy kislány. Az érett és felnőtt gondolkodás mintaképe. 

- Hallod egyáltalán, miket beszélsz? - kelt a pilóta védelmére Maria, aki Tori ikertestvére volt. A gyűrűsujján lévő szívecske tetoválás különböztette meg Vic-től. - Ez a nagyképű seggfej 3 világbajnoki címet zsebelt be, kettőt az egymást követő években. Ki lenne erre képes rajta kívül, hm?

- Vettel-nek sikerült a Red Bull-nál. Négyszeres világbajnok - kortyoltam bele a vizembe, aztán a fejemet csóválva otthagytam a lányokat. Futva kipillantottam az üvegajtón; Lewis nevetve térdelt le a fűre, miközben Ma-Tzu elkapta egy ölelésre a férfit. Ellenszenvem félretéve elmosolyodtam a látványon. Tori fülig érő vigyorral karolta át a vállam.- Ugye milyen édesek?
- Nem vagyok hajlandó erre a kérdésre válaszolni - ráztam le magamról a lány kezét s elvonultam egy nyugodtabb helységbe. Letelepedtem a földre, hátamat pedig a falnak támasztottam és befejeztem az evést. Éppen, hogy végeztem, az ajtóban megjelent a főnököm és a brit világbajnok. Mindössze egy fotós követte őket. Kínosan ügyelve arra, hogy ne bámuljam feltűnően a pilótát álltam fel a helyemről. Sietősen távozni akartam a közeléből, amikor Eduardo finoman visszarántott. - Lou, kérlek hozd ide az új családtagunkat! Szeretném, ha Lewis is megismerkedne vele.
- Rendben - bólintottam és elindultam az alapítvány azon helysége felé, ahol az újszülött vadmacskákat tartjuk megfigyelésen. A ketrec ajtaján hatalmas betűkkel ordított a nemrég született kis oroszlán neve. Lewis. A csöppség mély álomba szenderülve fúrta fejét a földre leterített pokrócba. Amint elkezdtem simogatni a fejét, álmosan felnézett rám s megnyalta a kezem. Felkuncogtam, majd óvatosan az ölembe vettem. A rövid sétánk alatt karmaival biztonságot keresvén belekapaszkodott a felsőmbe és ásított egy nagyot. - Nemsokára aludhatsz tovább, kicsim.
Eduardo fülig érő mosollyal nézett ránk, akárcsak Hamilton. Főnököm megcirógatta az ölemben nyugvó jószágot. Erőltetett és nagyon halovány mosolyom fájdalmas grimaszba váltott át, amikor az oroszlánkölyök a karomba mélyesztette karmait.
- Lewis, ő lenne a meglepetés. Bemutatom Lewis-t, aki alig egy hete érkezett meg hozzánk - a pilóta arcára meglepett mosoly ült ki. Tekintetét az enyémbe fúrva elmormolt egy köszönöm-t s átvette tőlem az oroszlánbébit. - Nem is tudom, mit mondhatnék. Köszönöm, Eduardo.
- Ne nekem köszönd - hárított azonnal főnököm. A világbajnok felvonta a szemöldökét. - A gondozóink ötlete volt, hogy utánad legyen elnevezve a kis oroszlán.
Hamilton ismét rám szegezte csokoládébarna íriszeit. Zavartan pislogtam párat, majd szólásra nyitottam a számat.
- Nem az én ötletem volt - nyögtem ki, mire Lewis elhúzta a száját. Kínos szituáció volt. Eduardo megpróbálta korrigálni a helyzetet. - Victoria és Maria hatalmas rajongód.
- Ó - a világbajnok rövid reakciójából ítélve arra számított, hogy majd én is a nyakába ugrom és autogramért esedezem. Az ikrek átvették ezt a szerepet tőlem. Észrevehetetlenül a hátunk mögé sunnyogtak, aztán engem arrébb terelve másztak Lewis aurájába.
Lesajnálóan felsóhajtottam, majd nekiláttam az etetésnek és az utána már elmaradhatatlan játéknak. Ma-Tzu kivételével az összes vadmacska igényelte az ölelést vagy a birkózást. Az újszülött részlegen több időt szoktam tölteni, mivel néhány tigris-, leopárd-, illetve oroszlánkölyköt cumisüvegből kell megetetni.
- Megpróbálhatom én is? - kis híján kiejtettem a kezemből az üveget, amikor meghallottam a pilóta hangját. Az utána elnevezett oroszlánbébi éhesen nyöszörgött a karjaiban. Aprót bólintottam s intettem egyet, hogy üljön le mellém. Fogalmam sincs, mi vitt rá arra, hogy kedves legyek vele. Akárhányszor láttam a tv-ben vagy az interneten, mérhetetlen ellenszenv fogott el. Most pedig... Lewis Hamilton és én együtt etetünk egy kis oroszlánt.